1956
november

január február március április május június július augusztus szeptember október november december

Az oldal tetejére november 1.

7.30-kor szovjet páncélosok és tüzérség veszi körül a Ferihegyi repülőteret. Az ott szolgálatot teljesítő honvéd alakulatnak és a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola Baráth Zoltán vezette mintegy 30-35 fős nemzetőrségének szabad elvonulást biztosítanak. — A nap folyamán a szovjet hadsereg, azzal az indokkal, hogy a katonák hozzátartozóit és a sebesülteket légi úton szállítják el, valamennyi magyar repülőteret körülzárja. A kormány megtiltja a magyar honvédségnek az ellenállást, így a szovjet csapatok akadálytalanul végrehajthatják az akciót.

Reggel a parlamenti rádióstúdióban rögzítik Kádár János beszédét, amely egyben az MSZMP (november 2.) alapító felhívása. — A beszéd 22 órakor hangzik el a rádióban.

9 órától ülésezik a Kormánykabinet. A sajtómunka megerősítése érdekében Széll Jenőt a Magyar Rádió kormánybiztosává, Tamási Lajos írót helyettesévé, Vásárhelyi Miklóst a kormány sajtó-főnökévé nevezik ki. — A kabinet elvi döntést hoz a semlegesség kinyilvánításáról és a VSZ szervezetéből való kilépésről. — Tildy Zoltánt megbízzák, tárgyaljon Mindszenty Józseffel a kormány támogatásáról. A kabinet rehabilitálja Mindszenty József bíboros érseket. — Maléter Pál, Kovács István vezérőrnagy és Király Béla jelentést tesz a katonai helyzetről. A kabinet védőöv kiépítését rendeli el a főváros körül, s ennek parancsnokává Márton András ezredest, a Zrínyi Akadémia addigi parancsnokát nevezik ki. (Márton ezredes november 4-éig nem foglalja el beosztását.) — A kormány tiltakozik Jurij Andropov szovjet nagykövetnél, mivel a keleti határon újabb szovjet csapatok vonulnak be és Bp körül hadmozdulatok tapasztalhatók. — Nagy Imre miniszterelnök átveszi a külügyi tárca irányítását.

A Budapesti Karhatalmi Parancsnokság a védelmi rendszer tervének kidolgozásával Mecséri János ezredest, az esztergomi gépesített hadosztály parancsnokát bízza meg, aki a fővárosba rendeli hadosztályának a vidéki helyőrségekben maradt csapatait. A jászberényi tüzérezred 1-1 üteggel tüzelőállást foglal a Budaörsi úton, Budafok déli részén és a pilisborosjenői téglagyárnál. Az esztergomi légvédelmi tüzérosztály ütegei tüzelőállást foglalnak Soroksár és a Juta-domb térségében. A hatvani harckocsiezred megtagadja az utasítás végrehajtását, és a helyőrségben marad.

A HM-ben tartózkodó Janza Károly v. honvédelmi miniszter a 4. hadsereg Kovács Imre vezér-őrnagy vezette törzsét Király Béla vezérőrnagy, Budapest katonai parancsnoka alárendeltségébe helyezi.

Király Béla közli Nagy Imrével, hogy a budaörsi repülőtér a kormány kezében van, s szükség esetére két repülőgépet állított készenlétbe. A miniszterelnök visszautasítja a menekülés gondolatát.

Kádár János megbeszélést folytat Dalibor Soldatić jugoszláv nagykövettel. Kádár kifejti, arra törekszik, hogy létrejöjjön az új kommunista párt. Ehhez kéri a jugoszlávok támogatását. — A jugoszláv nagykövetségen Szántó Zoltán és Losonczy Géza Soldatić nagykövettel tárgyal. Felvetik, hogy Jugoszlávia szükség esetén adna-e menedékjogot néhány vezető kommunista politikusnak.

Délután a Fővárosi Tanács VB helyett megalakul a Fővárosi Nemzeti Bizottság, amelynek vezetőivé Kővágó Józsefet (FKgP) és Bechtler Pétert (SZDP) választják.

A Népszava ismét az SZDP központi lapjaként jelenik meg; felelős szerkesztő Révész Mihály. — Újraindul a Kis Újság, az FKgP lapja; felelős szerkesztő Futó Dezső. — Szabad Ifjúság helyett Magyar Ifjúság néven jelenik meg az ifjúmunkások forradalmi bizottságának lapja.

A nap folyamán kétszer tanácskoznak a bp-i nagyüzemek munkástanácsainak képviselői. A délelőtti tanácskozás során elutasítják a kormány felhívását a munka felvételére. Az esti tanácskozáson hasonló értelemben foglalnak állást, és Nagy Elek vezetésével küldöttséget menesztenek Nagy Imréhez.
A Fővárosi Tanács épületében megalakul a Keresztény Magyar Párt. Elnöke, Zajgóvári Á. Károly vezetésével 32 pontos programot dolgoznak ki. — Farkas Dénes kezdeményezésére megalakul a Demokrata Néppárt. — Soltész Jenő vezetésével megalakul a Keresztény Front. — Az Uránia moziban tartott gyűlésen megalakul a Politikai Foglyok Országos Szövetsége (POFOSZ). — Újjáalakul a Magyar Cserkészszövetség.
Nickelsburg László, Pásztor Gyula és Pásztor Sándor vezetésével megalakul a Baross téri felkelők nemzetőrcsoportja. — A corvinista vezetők leváltják Iván Kovács László parancsnokot; helyébe Pongrátz Gergelyt választják. — A Kovács Dezső vezette Wesselényi utcai csoport átteszi székhelyét az Almásy térre.

16 óra körül újabb ülést kezd a Kormánykabinet. A hívatott és 17 óra tájban megérkező Jurij Andropov szovjet nagykövet nem szolgál kielégítő magyarázattal az újabb csapatok Mo-ra érkezésére. Ezért a kabinet megerősíti délelőtti határozatát: felmondja a Varsói Szerződést, és kinyilvánítja Mo semlegességét. A nemzeti kormány ezt táviratban közli az ENSZ főtitkárával, s kéri, hogy ennek megvitatását tűzzék az ENSZ Közgyűlése XI. ülésszakának napirendjére. november 2. A kormány az ország semlegességének garantálására a négy nagyhatalom segítségét kéri. Azonnali tárgyalásokat kezdeményeznek a szovjet kormánnyal, és közlik Andropov nagykövettel, amennyiben a szovjet csapatok visszavonása a lehetséges legrövidebb időn belül megtörténik, a kormány visszavonja az ENSZ-hez intézett táviratot. — Losonczy Géza nemzetközi sajtótájékoztatón ismerteti a kabinet döntéseit.

18.12-kor a rádióban közleményt olvasnak fel. „Nagy Imre … magához kérette Andropov urat, a Szovjetunió … nagykövetét. […] Kijelentette a szovjet nagykövetnek, hogy a magyar kormány a Varsói Szerződést azonnal felmondja, egyidejűleg kinyilatkoztatja Magyarország semlegességét, az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez fordul, és az ország semlegességének védelmére a négy nagyhatalom segítségét kéri.”

A VSZ-ből való kilépésről szóló jegyzéket a közlemény beolvasása után Nagy Imre személyesen adja át Jurij Andropovnak.* Ugyanekkor a Külügyminisztériumban az USA, Nagy-Britannia és Franciaország bp-i képviselőinek is átadják a jegyzék szövegét. — 18.21-kor a jegyzéket elküldik az ENSZ főtitkárának, egyúttal kérik, hogy a magyar semlegesség kérdését tűzzék a Közgyűlés napirendjére. november 2. A két utóbbi dokumentumban nincs szó a semlegesség „garantálásáról”, csupán annak elismeréséről.

19.50-kor Nagy Imre beszédet mond a rádióban. „A magyar nemzeti kormány, a magyar nép és a történelem előtti mély felelősségérzettől áthatva, a magyar nép milliónak osztatlan akaratát kifejezve, kinyilvánítja a Magyar Népköztársaság semlegességét. […] Az ország igaz barátságban kíván élni szomszédaival, a Szovjetunióval és a világ valamennyi népével.”
A beszéd elhangzása után Nagy Imre fogadja a munkástanácsok küldöttségét. A miniszterelnök érveinek hatására a Nagy Elek vezette delegáció a sztrájk beszüntetése mellett dönt. 23 órakor a rádióban elhangzik a munkástanácsok felhívása a munka felvételére.

20.24-kor Mindszenty József bíboros, esztergomi érsek nyilatkozatot tesz a rádióban: „Hosszú fogság után szólok a magyar haza valamennyi gyermekéhez. Senkivel szemben nincs gyűlölet a szívemben. […] Most tájékozódom, két napon belül a kibontakozás útjáról személyes szózatot intézek a nemzethez.” november 3. — 21 órakor Ravasz László ref. püspök mond rádióbeszédet. — Kiszabadul a börtönből Endrédy Vendel v. zirci ciszterci apát. 1957. március 1.

22 óra előtt Jurij Andropov kezdeményezésére Münnich Ferenc, majd Kádár János is a szovjet nagykövetség Bajza utcai épületébe megy. Onnan páncélautókon Tökölre, majd pedig repülőgépen Moszkvába viszik őket. november 2.

22 órakor a rádióban elhangzik Kádár János reggel rögzített beszéde, amelyet Horváth Márton, Haraszti Sándor és Szántó Zoltán fogalmazott. „Népünk dicsőséges felkelése lerázta a nép és az ország nyakáról a Rákosi-uralmat, kivívta a nép szabadságát és az ország függetlenségét, amely nélkül nincs, nem lehet szocializmus. […] Büszkék vagyunk arra, hogy a fegyveres felkelésben, annak vezetésében becsülettel helytálltatok, áthatva igaz hazaszeretettől, a szocializmus iránti hűségtől. […] A nép felkelése válaszút elé érkezett. Vagy lesz elég ereje a magyar demokratikus pártoknak vívmányaink megszilárdítására, vagy szembekerülünk a nyílt ellenforradalommal. […] E súlyos órákban azok a kommunisták, akik eddig is harcra hívtak a Rákosi-önkényuralom ellen, számtalan igaz hazafi és szocialista óhajának megfelelően elhatározták, hogy új pártot alapítanak. […] Történelmünk e nagyszerű, de súlyos órájában felhívunk minden magyar dolgozót, akit a nép és a haza odaadó szeretete vezérel, hogy csatlakozzon pártunkhoz, amelynek neve Magyar Szocialista Munkáspárt.” november 2.

A rádió ezt követően hírt ad Dwight Eisenhower beszédéről, amelyben az amerikai elnök megismétli külügyminisztere október 27-ei beszédének fő gondolatát: az USA a szabaddá váló Mo-ot és Lengyelországot nem tekinti potenciális katonai szövetségesének.

Az SZKP KB Elnöksége ülésén, Nyikita Hruscsov távollétében, Anasztaz Mikojan és Mihail Szuszlov beszámol a mo-i helyzetről. Mikojan 10-15 napi haladékot javasol a Nagy Imre-kormánynak; Szuszlov a katonai beavatkozás mellett, az Elnökség többi tagja is Mo megszállása mellett foglal állást. Leonyid Brezsnyev, Mihail Szuszlov, Georgij Zsukov és Ivan Konyev marsall, valamint Ivan Szerov, a KGB elnöke kidolgozza „a becsületesek különválasztásának” tervét. — Breszt-Litovszkban, a szovjet–lengyel határon Nyikita Hruscsov, Georgij Malenkov és Vjacseszlav Molotov tájékoztatja a lengyel vezetőket a küszöbönálló mo-i intervencióról. A lengyelek, különvéleményüket hangoztatva, a tervezett akciót tudomásul veszik.

XII. Pius pápa Laetamur admodus kezdetű enciklikájában örömét fejezi ki a lengyelországi és mo-i eseményekkel kapcsolatban, amelyek új reményeket ébresztenek a katolikus egyház számára is. november 5.

Az ENSZ Közgyűlése első rendkívüli sürgősségi ülésszakán, az amerikai javaslatnak megfelelően, felszólítja Izraelt csapatainak visszavonására és a harcok befejezésére.
Az oldal tetejére november 2.
9 órától ülésezik a Kormánykabinet. Delegációt nevez ki, amely a tervek szerint Varsóban a Szu képviselőivel a VSZ felmondásáról és a csapatkivonásról fog tárgyalni; vezetője Losonczy Géza, tagja id. Antall József, Márton András ezredes és Farkas Ferenc. — Összeállítják az ENSZ-delegációt; tagjai: Nagy Imre, Tildy Zoltán, Kéthly Anna, Kovács Béla. — Kinevezik a szovjet csapatkivonásról tárgyaló küldöttség tagjait: Maléter Pál vezérőrnagy, Kovács István vezérőrnagy, Szűcs Miklós ezredes; a küldöttség vezetője Erdei Ferenc miniszterelnök-helyettes. — A kabinet elrendeli Dudás József letartóztatását.

Donáth Ferenc irányításával megkezdődik az MSZMP szervezése. — Bp X. kerületében megalakul az MSZMP kőbányai szervezete. A párt Fejér Megyei Elnöksége bejelenti, hogy Székesfehérvárott megalakult az MSZMP helyi szervezete.*

A Mo megszállását célzó hadműveletek irányítására Szolnokra érkezik Ivan Konyev marsall, a VSZ egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka.

Mecséri János ezredest kinevezik a kormányőrség parancsnokává.

Megjelenik a Népszabadság (Nsz) első száma; szerkesztő Haraszti Sándor, helyettese Fehér Lajos. A lap teljes terjedelmében közli Kádár János előző napi rádióbeszédét. — Megjelenik az Új Magyarország, a Petőfi Párt lapja; szerkesztő Féja Géza és Jócsik Lajos.

Délután Apró Antal, Kiss Károly, Marosán György és Nógrádi Sándor elhagyja Bp-et, és a tököli szovjet katonai parancsnokságra távozik.
Nagy Imre a nap folyamán többször tiltakozik Jurij Andropov nagykövetnél a szovjet csapatok folytatódó beözönlése és Bp körülzárása ellen; magyarázatot kér Kádár János és Münnich Ferenc „eltűnésére” is. Délután három jegyzéket ad át a nagykövetnek: a javasolt varsói és bp-i tárgyalásokról, valamint az újabb szovjet csapatmozgásokról. A miniszterelnök a Bp-en akkreditált követeket jegyzékben tájékoztatja a szovjet hadmozdulatokról. — Késő este Nagy Imre magához kéreti a bp-i román nagykövetet, akin keresztül kapcsolatba kíván lépni Gheorghe Gheorghiu-Dej-zsel, az RMP KB első titkárával.

Az IrU közli Németh László „Emelkedő nemzet” c. cikkét, Illyés Gyula „Egy mondat a zsarnokságról” c. versét, Déry Tibor, Pálóczy Horváth György, Kassák Lajos, Kónya Lajos, Fodor József, Füst Milán, Szabó Lőrinc, Hubay Miklós, Tamási Áron írását. — Az Írószövetség elnökségébe bevonják Féja Gézát, Keresztury Dezsőt, Kodolányi Jánost, Lakatos Istvánt és Rónay Györgyöt.

A MIOI, a Bp-i Hitközség ideiglenes forradalmi bizottsága és a bp-i rabbikar „a vallási szabadságát visszanyert magyar zsidóság” nevében üdvözli a forradalmat.
A Széna téri felkelők egy csoportja Bán Róbert vezetésével Ausztriába indul fegyverekért. — Csepelen Andi József főhadnagy három nemzetőrszázadot szervez. — Az árpádföldi nemzetőrök Horváth Ferencet választják parancsnokukká.
Király Béla és törzse befejezi Bp védelmi tervének kidolgozását. Bp bevezető útjaihoz tüzéralakulatokat kívánnak rendelni; intézkednek a híradórendszer kiépítéséről.

Reggel Kádár János és Münnich Ferenc Tökölről megérkezik Moszkvába, a vnukovói repülőtérre. — Kádár, Münnich és Bata István részt vesz az SZKP KB Elnöksége kibővített ülésén. Kádár értékelése szerint a helyzet „óráról órára jobbratolódik”, bár az események csak fokozatosan öltöttek ellenforradalmi jelleget. A szovjet katonai beavatkozást ellenzi, mert azt követően „a kommunisták erkölcsi pozíciója a nullával lesz egyenlő”. Münnich a szovjet csapatok maradása mellett érvel, Bata katonai diktatúra bevezetését javasolja. A szovjet pártvezetés nem hoz érdemi döntést. — A szovjet kormány Mihail Malinyin hadseregtábornokot kinevezi a csapatkivonási tárgyalásokat folytató kormánydelegáció vezetőjévé; a delegáció tagja Fjodor Sztyepcsenko altábornagy, helyettes politikai főcsoportfőnök és Mihail Scselbanyin vezérőrnagy, a Különleges Hadtest törzsfőnöke.

Nyikita Hruscsov és Georgij Malenkov Bukarestben a román, a csehszlovák és a bolgár vezetőkkel tárgyal. A románok felajánlják a fegyveres részvételt a mo-i „rendteremtésben”; az ajánlatot a szovjetek visszautasítják. — 19 órától Nyikita Hruscsov és Josip Broz Tito Brioni szigetén a mo-i helyzet megoldási lehetőségeiről tárgyal. Hruscsov ismerteti a katonai terveket. Közli, hogy Kádár és Münnich már Moszkvában van, s hogy utóbbit jelölik miniszterelnöknek; szükségesnek mondja Apró Antal csatlakozását. Tito Kádárt javasolja kormányfőnek. Telefonon beszélnek Mao Ce-tunggal, a KKP elnökével, aki határozottan sürgeti a katonai beavatkozást.

Nagy Imre táviratban kéri az ENSZ főtitkárát, hogy a BT utasítsa a szovjet és a magyar felet a tárgyalások azonnali megkezdésére a szovjet csapatok kivonásával kapcsolatban. — A tanács ülésén megvitatják a mo-i helyzetet is, a halogató amerikai magatartás miatt azonban határozati javaslat benyújtására nem kerül sor. (A titkos amerikai–brit–francia háttértárgyalásokon Nagy-Britannia és Franciaország igyekszik elérni, hogy a magyar kérdés kerüljön át az ENSZ Közgyűlés közel-keleti helyzetet tárgyaló rendkívüli sürgősségi ülésszakára, ahol a szovjet vétó nem érvényesülhet. Ezt az USA a szuezi problémától való figyelemelterelési kísérletnek minősíti, és megakadályozza a terv kivitelezését. A BT még hajnalban határozatban szólítja fel a közel-keleti hadviselő feleket az azonnali tűzszünetre.) — Az ENSZ BT magyar idő szerint késő éjszaka 10:1 arányú szavazással a „magyar kérdés” rendkívüli közgyűlésen való megtárgyalása mellett foglal állást. november 3.

Megérkezik Bp-re Edward Wailes, az USA kinevezett követe. 1957. február 22.

Az oldal tetejére november 3.

Átalakul a kormány; miniszterelnök és külügyminiszter Nagy Imre (MSZMP); államminiszterek: Tildy Zoltán, Kovács Béla, B. Szabó István (FKgP), Kéthly Anna, Kelemen Gyula, Fischer József (SZDP), Bibó István, Farkas Ferenc (Petőfi Párt), Losonczy Géza, Kádár János* (MSZMP); honvédelmi miniszter Maléter Pál vezérőrnagy; a többi tárca betöltetlenül marad. Az előző kormány valamennyi miniszterét felmentik tisztségéből. A rádió 13.25-kor ad hírt a kormány átalakításáról. — A katonai vezetők folyamatosan tájékoztatják Nagy Imrét az újabb szovjet csapatmozgásokról.

A Forradalmi Katonai Bizottság számos felkelőparancsnok részvételével értekezletet tart a BM Bp-i Főosztály Deák téri épületében. A Nemzetőrség főparancsnokává Király Béla vezérőrnagyot, helyettesévé Kopácsi Sándor r. ezredest választják.

Mindszenty József bíboros sajtótájékoztatót tart az Úri utcai érseki palotában; a magyar prímás kéri a nyugati nagyhatalmak segítségét.

Délben a Parlamentben megkezdődnek a magyar–szovjet tárgyalások a csapatkivonás rész-leteiről; megállapodnak, hogy a megbeszélést 22 órakor a tököli szovjet katonai parancsnokságon folytatják. Mihail Malinyin hadseregtábornok ígéretet tesz a szovjet csapatok kivonására, ha ünnepélyesen búcsúztatják őket, a megrongált szovjet hősi emlékműveket helyreállítják, a zsákmányolt haditechnikai eszközöket pedig visszaszolgáltatják. — A szovjet kormány bejelenti, hogy a megegyezésig további szovjet egységek nem lépik át a magyar határt.

A Bp körüli védőövezetbe rendelt magyar csapatok felvonulnak a Juta-dombhoz, a Nagykőrösi, a Határ, a Jászberényi és a Kőbányai útra, a Zalka Máté térre, az Éles sarokhoz, a Csajkovszkij parkhoz és Soroksár határába. — Maléter Pál honvédelmi miniszter másnap 11 órára eligazításra a HM-be rendeli a honvédség magasabb parancsnokait.
Katonák és kispapok Turchányi Egon vezetésével lefoglalják az ÁEH irattárát, és megkezdik az iratok elszállítását.
Megalakul az MTA Nemzeti Bizottsága; elnök Kodály Zoltán, elnökhelyettes Gombás Pál, főtitkár Nizsalovszky Endre.

Délután a magyar vezetők hírt kapnak a központi kínai pártlap élesen forradalomellenes vezércikkéről; ennek hatására Nagy Imre lemondja a 17 órakor kezdődő nemzetközi sajtó-tájékoztatón való részvételt.*

Este Tildy Zoltán és Losonczy Géza nemzetközi sajtótájékoztatót tart. Losonczy kijelenti: „A kormány teljes egységben kijelenti, hogy az elmúlt tizenkét esztendő vívmányaiból semmit sem kíván feladni: így a földreformból, a gyárak államosításából, és a szociális vívmányokból. Ugyanígy a legteljesebb mértékben ragaszkodik ahhoz, hogy a most lezajlott forradalom vívmányai a maguk egészében fennmaradjanak. Így a nemzeti függetlenség, az egyenjogúság és a szocializmus építése nem a diktatúra, hanem a demokrácia alapján.”

Nagy Imre és az MSZMP IB tagjai késő éjszakáig az Aurel Mălnăşeanu és Walter Roman vezette román delegációval tárgyalnak az esetleges közvetítésről. A román küldöttek kitérő választ adnak.

20 órakor Mindszenty József esztergomi érsek rádióbeszédet mond. A bíboros álláspontjának folytonosságát hangsúlyozza („Isten irgalmából ugyanaz vagyok, aki voltam”); állást foglal a többpártrendszerű politikai berendezkedés mellett, és „a szociális érdekektől helyesen és igazságosan korlátozott magántulajdonon” alapuló, „kultúrnacionalista szellemű” társadalom megteremtését szorgalmazza. Kilátásba helyezi: „…a bukott rendszer erőszakának … minden nyomát egyházi vonalon felszámoljuk.” […] „De végezetül egy kérdés felvetése mégsem hagyható el: mit gondolnak a bukott rendszer örökösei? Ha általuk megbélyegzett elődeik valláserkölcsi alapon álltak volna, elkövették volna-e mindazt, aminek következményei elől menekülni kényszerülnek. A keresztény hitoktatás szabadságának azonnali rendezését, a katolikus egyház intézményeinek és társulatainak, köztük sajtójának visszaadását joggal elvárjuk.” november 4.

Nagy Imre november 1-jei távirata után ismét összehívják az ENSZ BT-t. Az amerikai ENSZ-képviselő határozati javaslatot nyújt be, amely felszólítja a Szu-t csatapainak Mo-ról történő kivonására, a szuezi válság megoldására koncentráló amerikai taktikának megfelelően azonban nem kéri a javaslat szavazásra bocsátását. Szoboljev szovjet és Szabó János magyar ENSZ-képviselő egyaránt megerősíti, hogy Bp-en csapatkivonási tárgyalások kezdődtek a két kormány megbízottai között. A jugoszláv képviselő ezek után az ülés elnapolását indítványozza. A tanács következő ülését november 5-én 10.30-ra hívják össze. november 4.

Az SZKP KB Elnöksége a nap folyamán Kádár János és Münnich Ferenc részvételével tanácskozik. Nyikita Hruscsov kijelenti, hogy Nagy Imre nem tekinthető kommunistának; ha nem mond le, azt jelenti, hogy „az ellenség szolgálatába állt”. Döntést hoznak a magyar ellenkormány megalakításáról, amelynek miniszterelnökévé, Nyikita Hruscsov határozott támogatásával, Kádár Jánost jelölik. Megszövegezik az ellenkormány felhívását. november 4.

21 óra után a csapatkivonásról tárgyaló magyar kormánydelegáció a kísérőkkel elindul Tökölre, a szovjet főparancsnokságra. 22 órától folytatják a tárgyalásokat a Mihail Malinyin hadseregtábornok vezette szovjet küldöttséggel. Rövid idő elteltével a tárgyalóteremben megjelenik Ivan Szerov hadseregtábornok, a KGB elnöke, és letartóztatja a magyar küldöttséget. Az akcióban részt vesz Piros László v. belügyminiszter, Rajnai Sándor áv. alezredes és a magyar államvédelem más munkatársai.

Öngyilkosságot követ el Jónás Béla, a Rákosi-korszakban több koncepciós per tanácsvezető bírája.
Az oldal tetejére november 4.

Hajnali 1 és 2 óra között Szántó Zoltán Dalibor Soldatić jugoszláv nagykövet hívására a követ-ségre megy. Közlik vele, hogy a második szovjet intervenció perceken belül várható, ezért a jugoszláv kormány úgy határozott, hogy menedékjogot biztosít Nagy Imrének és társainak. Szántó reggelig várni akar Nagy Imre értesítésével, hazamegy és lefekszik aludni. — Fél ötkor Donáth Ferenc telefonon közli a miniszterelnökkel az intervenció bekövetkeztét.

4.15-kor megindul a szovjet csapatok általános támadása Bp ellen. A Különleges Hadtest alárendeltségében álló hadosztályok, harckocsi-, tüzér- és deszantegységek, valamint a fontosabb objektumok elfoglalására kijelölt osztagok 5 óra tájban különböző irányokból betörnek a fővárosba.* A támadásról Király Béla vezérőrnagy telefonon jelentést tesz a Parlamentben tartózkodó Nagy Imrének és utasítást kér. Nagy Imre nem ad parancsot az ellenállásra.** — A 38. lövész- és a 8. gépesített hadsereg alakulatai megkezdik az ország megszállását; a hadműveletben összesen 17 szovjet hadosztály mintegy 60 ezer katonája vesz részt.

4.30-kor a Szabad Kossuth Rádió a szokásos reggeli hírekkel kezdi meg adását.

A Petőfi laktanyában riadóztatják a 8. gépesített ezredet, amelynek feladata, hogy biztosítsa a Budaörsi utat a repülőtér felől; a szovjet és a magyar csapatok között rövid tűzharc alakul ki, majd a szovjetek több mint egy órán keresztül lövik a laktanyát. — Az esztergomi harckocsiezred parancsnoka 8 harckocsit vezényel a szovjetek ellen, de azok harc helyett visszaindulnak Esztergomba.

A mo-i szovjet katonai invázió hírére hajnalban összehívják az ENSZ BT ülését, ahol szavazásra bocsátják az előző nap beterjesztett amerikai határozati javaslat némileg módosított változatát. Ez felszólítja a Szu-t, hogy tartózkodjon bárminemű katonai akciótól, és haladéktalanul vonja ki csapatait Mo-ról. A javaslat elismeri a magyar nép jogát arra, hogy szabadon választott kormánya legyen; felkéri az ENSZ főtitkárát annak megvizsgálására, hogy a magyar népnek milyen élelmiszer-, gyógyszer- és egyéb segélyre van szüksége, és az ENSZ tagállamait ezen ellátmányok összegyűjtésében való közreműködésre szólítja fel. A javaslatot a Szu megvétózza (9 igen szavazat, Jugoszlávia tartózkodik). Ezt követően a kérdést, amerikai javaslatra, az „egyesült erővel a békéért” eljárás keretében a Közgyűlés rendkívüli sürgősségi ülésszaka elé utalják.

5.05-kor az ungvári rádió közleményt sugároz: „Honfitársaink, munkás és paraszt testvéreink! Alulírottak, Apró Antal, Kádár János, Kossa István és Münnich Ferenc miniszterek, Nagy Imre kormányának volt tagjai bejelentjük, hogy 1956. november 1-jén, megszakítva ezzel a kormánnyal minden kapcsolatunkat, kiléptünk a kormányból, és kezdeményeztük a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megalakítását. […] Nem nézhettük tovább tétlenül, a cselekvésre képtelenné vált kormány tagjaiként, hogy a demokrácia leple alatt ellenforradalmi terroristák és banditák állati módon gyilkolják le legjobb munkás és paraszt testvéreinket, rettegésben tartsák békés állampolgárainkat, anarchiába döntsék Hazánkat, és hosszú időre az ellenforradalom igájába hajtsák egész népünket.” november 12. Ezt követően az új kormánynak az SZKP KB Elnöksége előző esti ülésén megszövegezett felhívását közvetítik.

5.20-kor hangzik el először Nagy Imre rövid, drámai hangú rádióbeszéde, amelyet 8 óráig többször megismételnek: „Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar kormányt. Csapataink harcban állnak. A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével.” A felhívás után a rádió a Himnuszt, majd a Szózatot közvetíti. — A beszéd elhangzása után Szántó Zoltán tájékoztatja Nagy Imrét a jugoszlávok által felajánlott menedékjog lehetőségéről. — 5.35-től 5.56-ig a Szabad Kossuth Rádió kétpercenként megismétli Nagy Imre beszédét angolul, franciául, németül, magyarul, oroszul, csehül és lengyelül.

5.56-kor Nagy Imre a rádión keresztül visszatérésre szólítja fel a Tökölön tartózkodó katonai küldöttséget.

6 óra után a Parlament épületéből a jugoszláv nagykövetségre érkezik Nagy Imre, Donáth Ferenc és Szántó Zoltán. 6 és 8 óra között szintén ideérkezik Losonczy Géza és Lukács György (mind az öten az MSZMP Intéző Bizottságának tagjai), valamint Fazekas György, Haraszti Sándor, Jánosi Ferenc, Rajk Lászlóné, Szilágyi József, Tánczos Gábor, Ujhelyi Szilárd, Vas Zoltán, Erdős Péterné és családtagjaik. Összesen 43 személy kap menedékjogot. november 22. — Dalibor Soldatić nagykövet valószínűleg még aznap közli Nagy Imrével a Belgrádból érkezett üzenetet: „Írásbeli aktust [kell] átadni a követnek, hogy Nagy Imre az új kormányt elismeri, és bizalommal van az új kormány személyi összetétele iránt. Hogy utolsó tetteit és lépéseit a kormányban levő reakcionárius körök kényszerítésére tette meg.”* — Vásárhelyi Miklós, Nádor Ferenc ezredes, a légierő parancsnoka és Erdős Péter újságíró Jovo Vukmirović ezredes katonai attasé lakásán kap menedéket.

A Kertészeti és Szőlészeti Főiskola nemzetőrségét a Ménesi úton körülzárják a szovjetek; Sipos Jenőt, aki a Citadellához felvonuló szovjet páncélosok felderítésére indult, elfogják és deportálják. (A szovjetek ezt követően folyamatosan deportálják a fogságukba esett fiatalokat és felkelőket.) Késő délután Baráth Zoltán, az egység parancsnoka, Marián Istvántól, a Műszaki Egyetem nemzetőrparancsnokától kapott utasításnak megfelelően, feloszlatja a csoportot.

Az ELTE nemzetőrsége az ekkor a Petőfi Katonai Akadémián tartózkodó Görgényi Dániel utasítására kiüríti a bölcsészkar Pesti Barnabás utcai épületét; néhányan az Állam- és Jogtudományi Kar Szerb utcai épületében lévő fegyveres csoporthoz csatlakoznak, amely csak november 6-án oszlik fel.

6.45-kor a rádió közli, az USA kora reggel kérte, hogy az ENSZ BT tartson rendkívüli ülést, és vitassák meg a Mo elleni intervenció kérdését.

A Parlamentben marad Bibó István és Tildy Zoltán államminiszter. Miután Tildy Zoltán is távozik, Bibó István mint a törvényes magyar kormány egyetlen, az Ogy épületében tartózkodó képvi-selője, kiáltványt fogalmaz; egy-egy példányát saját kezűleg adja át több nyugati követségnek. — A szintén a Parlament épületében tartózkodó Mindszenty József bíboros, esztergomi érsek röviddel a támadás megindulása után átmegy az amerikai követségre, ahol menedékjogot kap. 1971. szeptember 28.

A szovjetek elfoglalják a HM és a BM épületét, majd körülzárják a Parlamentet.
7.14-kor a rádió a kormány felhívását közvetíti magyar és orosz nyelven, amelyben a szovjet hadsereget a vérontás elkerülésére szólítják fel.

7 és 8 óra között a Juta-domb környékén a fővárost védelmező honvédalakulat* és XX. kerületi nemzetőrök tüzet nyitnak arra a menetoszlopra, amely az elfogott magyar tárgyalóküldöttség tagjait (Maléter Pált, Erdei Ferencet, Kovács Istvánt, Szűcs Miklóst), valamint az őket kísérő szovjet és ÁVH-s egységeket szállítja. Több szovjet járművet kilőnek, az oszlop kénytelen visszafordulni; 7 szovjet katona és 4 magyar ÁVH-s veszti életét; két elfogott ÁVH-st kivégeznek.** — Maléter Pál vezérőrnagyot és társait délelőtt helikopterrel szállítják Tökölről Mátyásföldre.

7.57-kor Háy Gyula és felesége olvassák be a rádióban magyarul, angolul, németül és oroszul az Írószövetség felhívását „a világ minden írójához, tudósához, minden írószövetségéhez, akadémiájához, tudományos egyesüléséhez, a szellemi élet vezetőihez”.

8 óra körül a Parlamentet őrző magyar tisztek és sorkatonák a Kossuth Lajos téren leteszik a fegyvert. Derestey Sándor alezredes tárgyal a megadás feltételeiről, majd Kuzma Grebennyik vezérőrnaggyal* tér vissza az épületbe. Czottner Sándor, Csergő János, Dobi István, Kristóf István, Rónai Sándor, Zsofinyecz Mihály a szovjet tábornokot és kíséretét megmentőjükként üdvözlik. Megállapítják, hogy kudarcot vallott a Nagy Imre-kormány letartóztatására tett kísérlet. A szovjetek megszállják az épületet.

8.07-kor a Szabad Kossuth Rádió adása zene közben megszakad. Rövidhullámon a Himnuszt és a Szózatot sugározzák.

A felkelők és a légvédelmi tüzérezred katonái 6 löveggel tüzelőállást foglalnak a Jászberényi úton, a Kőbányai úton, az Éles sarkon, a Zalka Máté téren és a Csajkovszkij parkban. 13 órakor az Éles saroknál a közeledő 4 szovjet harckocsi közül hármat kilőnek. — Csepelen a reggeli órákban a légvédelmi tüzérezred több tüzelőállását a szovjetek elfoglalják. Kőrösi Sándor főhadnagy Buri István nemzetőrparancsnokkal a stratégiai pontokon összevonja lövegeit, és felkészül a harcra. Délután kilőnek egy szovjet páncélautót és egy harckocsit. A szovjetek nehéztüzérséggel lövik Csepel központját. — A Széna téri csoport délelőtt felveszi a harcot a szovjetekkel, majd többségük elhagyja a teret. A pesthidegkúti felkelők kb. 20 fős csoportja csatlakozik a Széna tériekhez. — Az óbudai Schmidt-kastélynál 80-90 nemzetőr Pércsi Lajos őrnagy vezetésével felkészül a védelemre. Erdősi Ferenc hadnagy egy nemzetőregységgel felrobbant egy zavaró rádióállomást a Hármashatár-hegyen. — Az újpesti és angyalföldi felkelők Csizmadi Ferenc parancsnoksága alatt (egyik helyettese Viskovics János) a Váci út–Rákos-patak kereszteződésének környékén megtámadják a szovjet páncélosokat. — A Royal Szállóban Kovács Imre és Kovács Dezső vezetésével működő felkelőcsoport nagy veszteségeket okoz a szovjeteknek. — A VII. kerületi tanács épületében a Steiner-csoport fejt ki ellenállást; az épület belövést kap, ezért a felkelők átvonulnak a Dob utcai Közlekedés- és Postaügyi Minisztériumba, ahol más VII. kerületi csoportok is gyülekeznek, és innen folytatják az ellenállást. — A New York-palotában lévő felkelők és a Rákóczi téri csoport tagjai két napig tudják tartani állásaikat. — Nickelsburg László, a Baross téri csoport parancsnoka ellenzi a harcot, és többedmagával a Péterfy Sándor utcai kórházba megy. Balogh László a hátramaradó fegyveresek élén estig folytatja a harcot. — A VIII. kerületi rendőrkapitányságon lévő nemzetőrök Újvári József vezetésével szállnak szembe a szovjetekkel. — Márton András a szovjet támadás hírére elengedi Dudás Józsefet, aki az egykori SzN székházába megy. Dudás kilátástalannak ítéli az ellenállást, ezért megpróbálja megtiltani a harc felvételét; emiatt szembekerül egykori bajtársaival, akik letartóztatják. A székházban lévő felkelők felveszik a harcot a szovjetekkel, és az épületet több belövés éri; Dudás légnyomást kap, és kórházba kerül. november 21. Az itteni csoport tagjai meggyilkolják Sarkadi István ügyészt és Fodor Pál áv. főhadnagyot.* — A Ráday utcai csoport nagy része a Ferenc körút 18. számú épületből, a Tompa utcaiak többsége a Díjbeszedő Vállalat Ferenc körút és Tompa utca sarkán lévő épületéből veszi fel a harcot a szovjet csapatokkal. — A Tűzoltó utcai és a Ferenc téri felkelők az Örökimádás-templomnál, a Nagyvárad térnél, a Viola és a Mester utcában, a Hámán Kató úti templomnál, a Ferenc téren és a Thaly Kálmán utcában fejtenek ki jelentős ellenállást; a felkelők oldalán harcol a Tűzoltó utcai felkelők által foglyul ejtett kéttucatnyi áv. és sorkatona is. — A Corvin köziek súlyos harcokat vívnak az Üllői út, Práter utca, Kisfaludy utca környékén; mind a szovjet csapatok, mind a felkelők komoly veszteségeket szenvednek. — A Vajdahunyad utcai csoport kettéválik, és Kiss Károly, illetőleg Sipőcz József parancsnokságával folytatja az ellenállást; az esti órákban egy harmadik csoport is kialakul Jánoki Attila vezetésével, amely az osztrák határ felé indul, és 8-án sikeresen átjut Ausztriába. — A Déli pályaudvarnál szórványos harcok folynak. — A Futó János vezette csoport a Garay utcában veszi fel a harcot a szovjetekkel. — A zuglói felkelők a Thököly út 44. számú házban alakítják ki az ellenállás központját; éjszaka több páncélost kilőnek. — A rákospalotai felkelők harcba szállnak a szovjet csapatokkal. — A rákoscsabai nemzetőrök, miután veszteséget okoznak a benyomuló szovjet egységeknek, beszüntetik az ellenállást. — A XVIII. kerületi Béke téren a felkelők Szántó Farkas Béla parancsnokságával szállnak harcba a szovjetekkel. — A kispesti és pestlőrinci felkelők kb. 130 fős csoportja Koroly T. György hadnagy vezetésével november 9-éig harcol. — A soroksári nemzetőrök megtámadják az átvonuló szovjet egységeket. — A pesterzsébeti nemzetőrök a Határ út és a Török Flóris utca kereszteződésében napokig tartják állásaikat. — A csepeli Királyerdőben Kovács Sándor főhadnagy parancsnoksága alatt egy kisebb csoport felrobbant egy lőszerszállító kocsit. — A harcok áldozatainak száma a fővárosban 135 fő.

Az ENSZ Közgyűlés délután összeülő második rendkívüli sürgősségi ülésszakán elfogadják a tovább bővített amerikai határozati javaslatot, amely, az eddigieken túl, felkéri az ENSZ főtitkárát, jelöljön ki bizottságot a mo-i helyzet vizsgálatára, majd tegyen jelentést a Közgyűlésnek, és terjesszen elő javaslatokat a Mo-on fennálló helyzet megszüntetése érdekében. november 8. A határozat felszólítja továbbá a szovjet és a magyar kormányt, hogy tegyék lehetővé ENSZ-megfigyelők beutazását Mo-ra; a szavazati arány: 50 mellette, 8 ellene, 15 tartózkodás. — Az ENSZ főtitkára utasítja a világszervezet menekültügyi főbiztosát, hogy folytasson tárgyalásokat a magyar menekültek kérdéséről.

A késő esti órákban Kádár János, a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke és Horváth Imre külügyminiszter táviratban tudatja az ENSZ főtitkárával, hogy „a magyar kormány [ti. az MFMPK] álláspontja szerint” a mo-i helyzet ENSZ-ben történő megvitatása alapokmány-ellenes, és elleneznek minden ilyen értelmű vitát. Egyben értesítik, hogy Nagy Imre valamennyi, az ENSZ-ben történt intézkedését visszavonják.

Kanada javaslatára a Közgyűlés utasítja a főtitkárt ENSZ-haderő felállítására a Közel-Keleten. — Izrael elfogadja az ellenségeskedések beszüntetésére vonatkozó ENSZ-felhívást, de nem hajlandó csapatait az 1949-es fegyverszüneti vonal mögé visszavonni.

Az oldal tetejére november 5.

A szovjet csapatok parancsnoksága felhívást intéz a magyar néphez, amely szerint a szovjet hadsereg a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány felkérésére, a magyar nép barátjaként lép fel az „ellenforradalommal” szemben. — A szovjetek őrizetbe veszik Kopácsi Sándort, a BM Bp-i Főosztályának vezetőjét.

Nagy Imre hivatalos üzenetben kéri a jugoszláv kormányt, hogy őt és társait szállítsák Jugo-szláviába. Mellékelt nyilatkozatában hitet tesz „a demokrácia, a szocializmus és a magyar nemzeti függetlenség ügye” mellett.

A szovjet csapatok aknavetőkkel lövik a Vérmező és a Széna tér környékét. Az Ekrem Kemál vezette Széna téri felkelők beszüntetik az ellenállást, és Solymár irányába visszavonulnak. — Óbudán a Schmidt-kastélynál összegyűlt felkelőket Pércsi Lajos őrnagy rajokba, szakaszokba szervezi; felkészülnek a védelemre, majd felveszik a harcot a szovjetekkel. — A szovjet csapatok elfoglalják a rádió épületét a Bródy Sándor utcában. — A Thököly úti felkelők Futó János hozzájuk csatlakozó csoportjával együtt folytatják a harcot. — A Corvin közt hajnalban kiürítik a felkelők; 13 órakor, kétórás tüzérségi előkészítés után, megindul a szovjet támadás a Corvin köz és a Kilián laktanya ellen; a környéken maradt felkelők az Üllői út–Práter utca–Nap utca–Kisfaludy utca körzetében továbbra is ellenállnak. Este jelentős részük a Víg utcai rendőrkapitányságra, majd a mellette lévő két épületbe húzódik, ahol a corvinisták is gyülekeznek. — A IX. kerületi felkelők tartani tudják előző nap kialakított állásaikat. — Kőbányán légvédelmi tüzérek és felkelők egyórás tűzharcot vívnak a szovjet erőkkel. A Körösi Csoma Sándor úton és a Zalka Máté téren délután újabb harcok folynak, a felkelők több tankot kilőnek. — A Lehel út és a Fóti út környékén a felkelők Törzsök Géza vezetésével állnak ellen. — Este a XIII. kerületben, a Dagály utcában és környékén súlyos harcok folynak. — A kispesti Wekerle-telepen a Bojtor Béla és Szegedi Flórián vezetésével harcoló felkelők visszavonulásra kényszerülnek. — Csepelen délután Kőrösi Sándor főhadnagy a HÉV végállomása közeléből sorozatvetővel löveti a tököli szovjet repülőteret. Buri István, a csepeli harcok irányítója Andi József főhadnagyot helyettesévé, Kőrösi Sándort az Imre téren elhelyezett lövegek parancsnokává nevezi ki. — Bp-en mintegy 140 áldozata van a harcoknak.

A Szolnokon tartózkodó Kádár János Uszta Gyula vezérőrnagyot megbízza a Néphadsereg Katonai Tanácsának [egyes forrásokban: Katonatanácsának] megalakításával. november 8. A létrehozandó tanács feladatát Kádár abban jelöli meg, hogy a néphadsereg tiszti és legénységi állományából karhatalmi egységeket szervezzen.  A Tanács elnökévé utóbb Uszta Gyulát nevezik ki. — Uszta és Münnich Ferenc, a fegyveres erők minisztere az este folyamán Bp-re, a Parlament épületébe érkezik.

Megjelenik a konspiratív körülmények között készülő Igazság, a magyar forradalmi ifjúság és a honvédség lapja.

Egy szovjet tankról leadott lövéssel megölik a jugoszláv nagykövetség épületében tartózkodó Milenko Milovanov jugoszláv diplomatát.

A Kádár-kormány felhívást intéz a baráti országok kormányaihoz; segítségüket kéri a rend és a normális élet helyreállításához. — Nyikolaj Bulganyin szovjet miniszterelnök üzenetet intéz Kádár Jánoshoz; közli, hogy a Szu ellenszolgáltatás nélküli testvéri segítséget nyújt Mo-nak.

Kéthly Anna Bécsből New Yorkba repül, hogy részt vegyen az ENSZ Közgyűlésén.
Ausztria bejelenti, hogy 15 ezer magyar menekült érkezett az országba. Ennek nyomán az ENSZ menekültügyi főbiztosa kéri a tagállamokat, hogy adjanak segítséget és védelmet a magyar menekülteknek.

XII. Pius pápa Datis nuperrime kezdetű enciklikájában elítéli a forradalom leverését. A Szentatya „fájó keserűséggel” szól a magyarok szenvedéseiről, és az isteni szózatot idézi: „A magyar nép vére az Úrhoz kiált.” november 10.

Az angol, a francia és az izraeli csapatok támadást indítanak Egyiptom ellen. A brit és a francia csapatok 7 ezer ejtőernyőst vetnek be Port Szaid és Port Fuad környékén. Nyikolaj Bulganyin szovjet miniszterelnök a brit, a francia és az izraeli kormányfőhöz intézett üzenetében szovjet haderő bevetését helyezi kilátásba. november 7.

Az oldal tetejére november 6.

Megjelenik Kuzma Grebennyik tábornok, Bp szovjet városparancsnoka első számú parancsa, amely este 7-től reggel 7 óráig kijárási tilalmat rendel el; a parancs szerint mindenki köteles ellentmondás nélkül teljesíteni a szovjet járőrök utasításait.

A november 4-e hajnala óta a Parlamentben tartózkodó Bibó István megírja a magyar kérdés kompromisszumos megoldásával foglalkozó röpiratát. A tervezet szerint Mo-ról ki kell vonni a szovjet csapatokat; az ország társadalmi berendezkedése a kizsákmányolás tilalmán, a munkásönigazgatáson, a termelőeszközök közösségi tulajdonán alapuló szocializmus, az agrárviszonyok terén a földreform fenntartásával, az egyéni és közösségi válllalkozás szabadsága alapján működő kis- és középparaszti gazdálkodással.

A szovjet csapatok felszámolják a Széna téri, a Gellért-hegyi és az óbudai Tímár utcai felkelőcsapatokat. — A Várban több száz fős, nehézfegyverzettel rendelkező felkelőcsoport harcol tovább; tárgyalásokat kezdenek az I. kerületi rendőrkapitánysággal: hajlandók letenni a fegyvert, de nem a szovjetek, hanem magyar egységek előtt. — Az óbudai Schmidt-kastélynál lévő fegyveres csoport irányítását Csiki Lajos hadnagy és Erdősi Ferenc hadnagy veszi át. — Közel 300 corvinista és a hozzájuk csatlakozott más VIII. kerületi felkelőcsoportok tagjai a Víg utcából elindulnak az osztrák határ felé. — Az ELTE jogi karának épületéből egyetemista nemzetőrök, köztük Forintos György és Karátson Gábor, tüzet nyitnak a szovjetekre, és röpcédulákat készítenek. — A Toracz Sándor vezette csoport a Hernád utcában tűzharcba bocsátkozik a szovjetekkel. — A IX. kerület belső része áram, víz, telefon nélkül marad; az ellenállás ereje jelentősen csökken. Angyal István tárgyalási próbálkozásai a szovjet katonai és a magyar politikai vezetőkkel sikertelenül végződnek. Csongovai Per Olaf és Szirmai Ottó a Kossuth Akadémia épületében tárgyalást kezdeményez a szovjetekkel; a szovjet parancsnokság feltétel nélküli fegyverletételt követel, amit a felkelők nem fogadnak el. — Folytatódnak a harcok a Móricz Zsigmond körtéren és környékén. — A Thököly úti csoport újabb veszteségeket okoz a szovjeteknek. — A Futó János vezette felkelők a Landler Jenő utcában folytatják a harcot. — Csepelen, a Kikötő utcánál ágyúval kilőnek egy szovjet harckocsit. Az Imre téri légvédelmi tüzérek lelőnek egy Il–28-as szovjet repülőgépet. — Újpesten a gimnázium környékén tűzharcban életét veszti „Misa alhadnagy”; a szovjet tiszt a Temesvárról indult 32. gépesített hadosztály kötelékébe tartozott, és október utolsó napjaiban állt át ukrán katonákból álló szakasza egy részével a nemzetőrök oldalára. — Bp-en több mint 160 halottja van a harcoknak.

Szolnokon megjelenik a Szabad Nép mint az MSZMP központi lapja. — Késő este a városból elindul a Kádár Jánost és társait Bp-re szállító szovjet páncélos menetoszlop.

Miskolcról a megyei munkástanács letartóztatott vezetőit (közöttük Földvári Rudolfot) az ungvári börtönbe szállítják. — Jászberényben a felkelők tüzet nyitnak a városba bevonuló szovjet csapatokra; 6 felkelő és két szovjet katona meghal, a sebesültek száma több mint 20.

Az SZKP KB Elnöksége megvitatja az MSZMP IKB felhívásának tervezetét, amelyet Kádár Jánosék az előző nap folyamán juttattak el Moszkvába. november 7. A vitában Nyikita Hruscsov a Rákosi-klikk által okozott „óriási károkról” beszél, és közli, az MDP egykori vezetőjét ki kell zárni a pártból. Hruscsov egyértelműen kiáll Kádár János mellett, akinek hatalmi pozícióját a gesztus vitathatatlanná teszi.

Az oldal tetejére november 7.

Hajnalban a Kádár-kormány több tagja szovjet harckocsikon Szolnokról megérkezik Bp-re. Az új hatalom központját a Parlamentben alakítják ki; Kádár János és a legfontosabb vezetők, valamint a melléjük rendelt szovjet referensek (többek között Vlagyimir Bajkov nagykövetségi tanácsos) 2-3 hétig itt is laknak. Az épület és a kormány őrzését szovjet, majd később kárpátaljai magyar katonák látják el.

Délután 2 órakor a kormány leteszi az esküt Dobi István, az ET elnöke előtt. — Ezt követően összeül az MSZMP vezetése, és kijelölik az Ideiglenes Intéző Bizottság (IIB) tagjait: Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Kádár János, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György. november 11. Fehér Lajost kinevezik a Népszabadság főszerkesztőjévé.

A szolnoki Szabad Népben megjelenik az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottsága nevében kiadott felhívás. november 8. (A bizottság ekkor még nem létezik.) A felhívás keményebb hangvételű, mint a november 4-ei kormánynyilatkozat. Az októberi eseményeket differenciálatlanul ellen-forradalomnak nevezi, és a párt legfőbb feladataként „az ellenforradalom már leplezetlenül fellépő erőinek” szétzúzását jelöli meg.

Délután összeül a Kádár János vezette kormány. november 10. Az MFMPK mint az államigazgatás legfelső szerve (november 9.) rendeletileg visszaállítja az október 23-a előtti államigazgatási szervek (minisztériumok, főhatóságok, tanácsok) jogállását a rangidős tisztviselő vezetésével. Kimondják, hogy a törvényes állami végrehajtó szerv mindenütt a területileg illetékes tanács végrehajtó bizottsága. A megyei tanácsok végrehajtó bizottságai mellé kormány-összekötőket neveznek ki. Betiltják a forradalmi katonatanácsok működését. A forradalmi bizottságokat megfosztják intézkedési joguktól, azok a jövőben „tanácsadó szervként” működhetnek. A forradalmi bizottságokat és más új szerveket felszólítják, hogy „vessék ki soraikból az ellenforradalmárokat”. Az államigazgatás hivatalnokait, a vasutasokat, az élelmiszerüzletek vezetőit felhívják, hogy jelentkezzenek munkahelyükön és teljesítsék kötelességüket. November 7-ét munkanappá nyilvánítják. Eltörlik az orosz nyelv kötelező oktatását.

Münnich Ferenc, a fegyveres erők minisztere feloszlatja az ÁVH-t.*

Dobi István és Marosán György rádióbeszédében a munka felvételére, az élet normalizálására szólítja fel a parasztságot és a munkásságot.
A bp-i újságírók a MÚOSZ rögtönzött közgyűlésén sztrájkot hirdetnek. — Megjelenik az „Egyetemi Forradalmi Diákbizottság, Írószövetség, Fegyveres Erők Parancsnokságai” aláírású röplap, amely többek között a szovjet csapatok távozását, a Nagy Imre-kormány szabad működését, többpárti választások megtartását követeli.

A Várban közel 300 felkelő behúzódik az Országos Levéltár épületébe; a szovjetek tankokkal és nehéztüzérséggel támadást indítanak ellenük; belövést kap és leég a levéltár tetőszerkezete; a felkelők központjukat a szomszédos Állami Nyomda épületébe teszik át. — Pesthidegkúton a felkelők Garamszegi Alfréd parancsnoksága alatt veszik fel a harcot a szovjetekkel. — A Sipőcz József vezette Vajdahunyad utcai csoport egy része a Lenin körúton megtámad és felgyújt egy szovjet teherkocsit, majd feloszlik. — Angyal István az 1917-es oroszországi forradalom tiszteletére a Tűzoltó utcában kitűzeti a magyar és a vörös zászlókat; az ünnep ellenére a szovjetek fokozott erővel támadnak. — VII. kerületi felkelők a Baross téren megtámadnak egy szovjet egységet, súlyos tűzharc zajlik köztük. — A feloszlott Baross téri csoport részeiből a Landler Jenő utcában Palotás József és Toracz Sándor vezetésével fegyveres csoport jön létre. Többórás tűzharcot folytatnak a Bethlen téri moziba szorult karhatalmistákkal. — Éjjel Csepelen a felkelők felrobbantják a Vámmentesi utat, majd a Kikötő utcát is, hogy megakadályozzák a szovjet gyalogság behatolását; 13 óra körül a csepeli felkelők ismét lelőnek egy szovjet Il–28-as repülőgépet. — A XX. kerületi rendőrkapitányság épületét felkelők tartják megszállva. — A bp-i fegyveres harcok halálos áldozatainak száma meghaladja a százat.

Letartóztatják Zólomy László ezredest, aki a Bp-i Karhatalmi Parancsnokságon Király Béla helyettese volt. 1958. szeptember 9.

Egy párizsi kórházban meghal Jean-Pierre Pedrazzini 29 éves svájci fotóriporter, aki október 30-án 14 lövést kapott Bp-en a Köztársaság téren.*

Az angol és francia csapatok beszüntetik a tüzet Egyiptomban. november 15.

Az oldal tetejére november 8.

Kádár János fogadja Jurij Andropov szovjet nagykövetet, akiknek kifejti véleményét arról: Nagy Imre és társai számára lehetővé kellene tenni, hogy Jugoszláviába távozzanak. Kádár hasonlóképpen nyilatkozik Dalibor Soldatić jugoszláv nagykövetnek is.* november 9. — Aleksandar Ranković jugoszláv belügyminiszter ezt követően azt kéri Nagy Imrétől, hogy november 4-ére datált nyilatkozatban mondjon le a miniszterelnökségről. Nagy hozzákezd az antedatált dokumentum megfogalmazásához, de azután elvbarátai határozott tanácsára a kért nyilatkozat elkészítését visszautasítja. november 10.

Dobi István és Marosán György rádióbeszédben termelésre szólítja fel a parasztságot és a munkásságot.

Megjelenik a Népszabadság mint az MSZMP bp-i lapja. Az újság, november 7-ére  datálva, újraközli az MSZMP IKB felhívását.

A belügyi szervek Mátyás László r. ezredes vezetésével megkezdik az ORFK Politikai Nyomozó Főosztálya (PNyF) és a BRFK Politikai Nyomozó Osztálya szervezését. december 6.

Az óbudai Schmidt-kastélynál megszűnik az ellenállás. Itt veszti életét a magyarok oldalán harcoló S. G. Akopjan szovjet őrnagy, aki még a forradalom kezdetén állt át néhány katonájával a felkelők oldalára. — Az újpesti–angyalföldi fegyveres csoport beszünteti a harcot. — A IX. kerületben a szovjet csapatok leverik az ellenállást. — Megszűnik az ellenállás Kőbányán. — Pestlőrincen a Hősök terénél a felkelők kilőnek egy szovjet harckocsit. — A szovjet csapatok behatolnak Csepelre; aknavetőkkel lövik a felkelők állásait, majd tüzérségi tűz alá veszik az Imre tér környékét.

Az ENSZ Közgyűlés második rendkívüli sürgősségi ülésszaka folytatja a magyar kérdés megvitatását. november 9. Szabó János magyar ENSZ-képviselő felolvassa a Kádár-kormány november 4-ei keltezésű nyilatkozatát, amelyben érvénytelennek nyilvánítja Nagy Imrének az ENSZ főtitkárához küldött üzeneteit, és határozottan tiltakozik a kérdésnek az ENSZ fórumain történő megvitatása ellen. — Dag Hammarskjöld ENSZ-főtitkár táviratban tudatja a Kádár-kormánnyal, hogy megkezdte a megfigyelők kiválasztását. Küldetésük attól függ, hogy Bp-en hajlandók-e fogadni a megfigyelőket.

Dwight Eisenhower amerikai elnök a Nemzetbiztonsági Tanács ülésén kijelenti: „Magyarország a keserű pirula, amit le kell nyelnünk.” november 20.

Az oldal tetejére november 9.
A Kádár-kormány 1/1956. sz. rendeletében felhívja a közalkalmazottakat, hogy másnap jelenlenek meg munkahelyükön. A rendelet kimondja, hogy a forradalmi bizottságok az alkalmazottak foglalkoztatásáról és elbocsátásáról nem dönthetnek.

Az ET 1956. évi 26. sz. határozata módosítja az Alkotmányt: az államigazgatás legfőbb szervévé a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányt nyilvánítja, amely saját hatáskörében nevezi ki az államigazgatás egyes ágainak vezetőit. november 12. A határozat ugyanakkor törvényesíti a forradalom alatt bevezetett Kossuth-címert. 1957. május 9.

Az Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter-helyettes táviratában foglaltakat közvetítve, Jurij Andropov nagykövet tudatja Kádár Jánossal, hogy Nagy Imréék nem távozhatnak Jugoszláviába. november 10.

A párt és a kormány utasítására megkezdődik a „magyar forradalmi karhatalom” szervezése. A három katonai körzetre osztott Bp-en három honvéd és egy belügyi forradalmi karhatalmi ezred alakul; a honvédalakulatokat is ezen egységek parancsnokainak alárendeltségébe helyezik. november 10. december 1.

Az ET kibocsátja a Tiszti Nyilatkozatot, amely a Kádár-kormány feltétlen támogatását, a szovjet segítségnyújtás szükségességének elismerését követeli meg a néphadsereg tisztjeitől. november 10.

Szabó János vezetésével a KSH épületében meghúzódó Széna téri fegyveresek megtámadják a téren felvonuló szovjet egységeket, de visszavonulásra kényszerülnek. — A Vajdahunyad utcai csoport maradványa és a Hársfa utcai fegyveresek tűzharcot folytatnak karhatalmistákkal. — A VII. kerületi Steiner-csoport beszünteti az ellenállást. — A szovjetek általános támadást indítanak Csepel elfoglalására; vadászgépek mélyrepülésben géppuskázzák a Kossuth utcát és környékét, a tüzérség folyamatosan lövi a városrészt; a harcoknak itt 43 magyar halottja van. — Bp területén összesen 90 áldozata van a harcoknak.
Bp-en megnyílnak az üzletek és a vendéglátó üzemek.

Az ENSZ Közgyűlés második rendkívüli sürgősségi ülésszaka elfogadja a Kuba, Írország, Olaszország, Pakisztán és Peru által beterjesztett öthatalmi határozati javaslatot, amely arra irányul, hogy a szovjet csapatokat vonják ki Mo-ról, és tartsanak szabad választásokat. november 10. — Az ENSZ Közgyűlés második rendkívüli sürgősségi ülésszaka elfogadja az amerikai javaslatot, amely felhívja a magyar kormány figyelmét az ENSZ-megfigyelőkkel való együttműködésre. A határozat felhívja a Szu-t, hogy azonnal szüntesse be a magyar lakosság elleni akcióit, és ne akadályozza a segélyek szétosztását. A határozat megbízza a főtitkárt, hogy a magyar menekültek megsegítésére hívja fel a menekültügyi főbiztost. — Osztrák indítványra határozatot fogadnak el, amely felhívja a tagállamokat, hogy nyújtsanak orvosi, ruházati és élelmiszersegítséget a magyar népnek.

Az oldal tetejére november 10.

Nagy Imre Aleksandar Rankovićnak küldött levelében kifejti, nincs tudomása arról, hogy az ET őt és kormányát felmentette volna tisztségéből; amennyiben a Kádár-kormány már letette az esküt, nem látja értelmét lemondásának, és kijelenti, ebben a kérdésben semmiféle nyilatkozatot nem hajlandó tenni. november 11.

Nyikita Hruscsov Josip Broz Titóhoz írott levelében azt javasolja, hogy a Nagy Imre-csoport tagjai ne Jugoszláviába, hanem Romániába távozzanak. november 16. Egyidejűleg kötelezzék magukat, hogy nem folytatnak ellenséges tevékenységet a Kádár-kormány ellen. november 11.

Közzéteszik az 1956: 22. tvr.-t a büntetőeljárás egyszerűsítéséről. A rendelet szerint „tettenérés és azonnali bizonyíthatóság” esetén a vádlott(ak) vádirat nélkül is bíróság elé állítható(k); a tvr. két nappal később lép hatályba. november 12.

Az MFMPK a Magyar Szabad Szakszervezetek javaslatára a következő év elejétől béremelést rendel el az ipari, az építőipari, a helyi ipari és a bányavállalatok dolgozói körében; az emelés mértéke az 1200 Ft alatti fizetésűeknél 12–15%, az 1500 Ft-nál többet keresők esetében 8–10%.

A Magyar Szabad Szakszervezetek Országos Szövetsége felhívásban csatlakozik a kormányhoz. — Marosán György rádióbeszédében azt állítja, hogy miközben az írók sztrájkra buzdítanak, ők „munka nélkül is kapják a fizetést”.

Uszta Gyula a Kerepesi úti laktanyába összehívott tiszti gyűlésen bejelenti, hogy a Kádár-kormány hűségnyilatkozatot követel a katonatisztektől. november 20.

Megkezdi működését az 1. Honvéd Forradalmi Karhatalmi Ezred; parancsnoka Csémi Károly alezredes. november 12.

Csepelen továbbra is makacs ellenállást fejtenek ki a felkelők; három szovjet harckocsit megsemmisítenek. — Bp területén szórványos harcok folynak, az áldozatok száma meghaladja a húszat.

A bp-i lengyel nagykövetségen menedéket kap több magyar író: Déry Tibor, Illyés Gyula, Zelk Zoltán, Benjámin László és Örkény István. Az írók néhány órával később elhagyják a nagykövetség épületét.

A Magyar Vöröskereszt vezetését Czeyda-Pommersheim Ferenc, Földvári Ferenc, Horváth Boldizsár, Klimkó Dezső és Nónay Tibor orvosprofesszorok veszik át; kormánybiztosként Killner György irányítja a szervezetet. — A Nemzetközi Vöröskereszt újból megindítja a segély-szállítmányokat. (A következő hónapokban közúton, vasúton, uszályokon 215 ezer gyapjútakaró, 5500 tonna szén, 54,5 tonna ablaküveg, 270 tonna vaj és margarin, 450 tonna liszt, 35 ezer db szappan, 280 mázsa gyógyszer, nagy mennyiségű kötszer, továbbá inzulin, vérkészítmények, mentőautó, több százezer élelmiszercsomag stb. érkezik Mo-ra.)

A Kádár-kormány kiutasítja a Bp-en tartózkodó lengyel újságírókat.

Az ENSZ Közgyűlés második rendkívüli sürgősségi ülésszaka amerikai javaslatra a magyar kérdés megvitatását, elsőbbséget élvező ügyként, a Közgyűlés XI. rendes ülésszaka elé utalja. A főtitkár másodszor is felkéri a magyar kormányt az ENSZ-megfigyelők beengedésére (november 11.), valamint arra, hogy szolgáltasson adatokat Mo gyógyszer-, étel- és ruhaszükségletéről. — Horváth Imre külügyminiszter vezetésével magyar delegáció utazik New Yorkba, az ENSZ Közgyűlés XI. rendes ülésszakára. — Az ENSZ főtitkára megbízza Philippe de Seynes gazdasági és szociális ügyekért felelős főtitkár-helyettest, hogy foglalkozzék a Mo-nak nyújtandó segélyek ügyével.

XII. Pius pápa olasz nyelvű rádióbeszédében arra figyelmeztet, hogy a világpolitika más eseményei sem vonhatják el a figyelmet a Mo-on történtekről. Az egyházfő a hit és az emberi igazságosság nevében tiltakozik a szovjet hadsereg mo-i beavatkozása ellen, és kárhoztatja a nyugati hatalmak tétlenségét: „A gazdasági érdekek az emberi életek és az erkölcsi értékek fölé kerültek.”

Az oldal tetejére november 11.

A bp-i jugoszláv nagykövetségen ülést tart az MSZMP (alapító) Intéző Bizottsága (Donáth Ferenc, Losonczy Géza, Lukács György, Nagy Imre, Szántó Zoltán), valamint Haraszti Sándor. A testület határozata törvényesnek nyilvánítja Nagy Imre kormányát, és kifejti, a kormánynak nem szabad lemondania, mert ezzel igazolná Kádár árulását.

Megtartja első ülését az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottsága (IKB).* Kádár János beszámol a forradalom alatti tevékenységéről, Nagy Imrével való együttműködéséről és az MDP feloszlatásáról. A testület határozata szerint a párt lapja a Népszabadság (Nsz), a Szabad Népet megszüntetik; bizottságot állítanak fel a párt szervezésére. Az IIB-be kooptálják Münnich Ferencet. SZKP-delegáció Mo-ra küldését kérik, hogy megkezdjék a tárgyalást Nagy Imrével.

Az Nsz „Új úton” c. vezércikke élesen támadja a szolnoki Szabad Népet mint a Rákosi–Gerő-klikk restaurációs kísérletét. (A lapot szerkesztő Andics Erzsébet és Berei Andor rövidesen visszatér a Szu-ba.) A vezércikk az MSZMP-ről mint új pártról beszél.

Bp-re érkezik Mihail Szuszlov és Gennagyij Arisztov, az SZKP KB titkárai. A szovjet pártvezetők titkos megbeszéléseket folytatnak Kádár Jánossal, aki kijelenti: kormánya közleményben fogja garantálni Nagy Imre és csoportja biztonságát.

Kádár János elmondja november 4-e utáni első rádióbeszédét. A felkelést levertnek nyilvánítja, és megállapítja, hogy a megmozdulásokban részt vett tömegek a Rákosi-klikk bűnei és nem a Magyar Népköztársaság népi hatalma ellen léptek fel, de a tömegek mozgalmába és a fegyveres felkelésbe kezdettől bekapcsolódtak olyanok, akik a rendszer megdöntésére törekedtek, és vissza akarták állítani a kapitalista-nagybirtokos rendszert. Fehérterrorról, kommunista forradalmárokról, a Nagy Imre-kormánynak a jobboldali nyomással szembeni tehetetlenségéről beszél. Kemény szavakkal ítéli el a Rákosi-klikk politikáját, ígéretet tesz a múlt hibáinak gyökeres felszámolására, a rend helyreállítása után a szovjet csapatok kivonásáról megkezdendő tárgyalásokra. Elismeri a Kossuth-címert és március 15-e nemzeti ünneppé nyilvánítását. Burkoltan elhatárolja magát a többpártrendszertől. Bejelenti, hogy az MSZMP határozatot hozott több tucat, a Rákosi-klikk politikáját képviselő vezetőnek a közéletből való eltávolításáról, több minisztérium összevonásáról, az ÁVH felszámolásáról.

A fegyveres erők és közbiztonsági ügyek vezetésével megbízott Münnich Ferenc nyilatkozatot ad ki a karhatalmi szervekről és új fegyveres erők szervezéséről.
Pesterzsébeten véget ér az ellenállás; Oltványi László nemzetőrparancsnokok és Várfalvi Lajos, a XX. kerületi forradalmi tanács elnöke Ausztriába menekül. — Csepelen a szovjet csapatok megtörik az ellenállást, és hét napig tartó súlyos harcok után elfoglalják a kerületet.
Fekete Sándor lakásán találkozik a volt pártellenzék néhány tagja; Gimes Miklós szerint a sztálinista-rákosista restauráció megakadályozásához illegális szervezkedésre és széles ellenállási mozgalomra egyaránt szükség van.

A magyar kormány az ENSZ főtitkárához intézett jegyzékben közli, hogy nem enged be megfigyelőket Mo-ra, mivel álláspontja szerint az ország helyzete a magyar állam belügye, és az ENSZ Közgyűlésének határozata beavatkozás a magyar belügyekbe. A kormány ugyanakkor kész együttműködni az ENSZ-szel és a Nemzetközi Vöröskereszttel a Mo-nak küldendő segélyekről. A jegyzék ígéretet tesz a szovjet csapatok kivonására. november 12.

Josip Broz Tito jugoszláv elnök Pulában beszédet mond, és kifejti véleményét a mo-i eseményekről. Tito elítéli Gerő Ernőt, mert behívta a szovjeteket; Nagy Imrét felelőssé teszi a „fehérterrorért”, és felrója neki, hogy november 4-én „megszökött” és a Nyugat segítségét kérte. Egyúttal elkerülhetetlen, szükséges rossz lépésnek minősíti a szovjet fegyveres beavatkozást, és támogatásáról biztosítja a Kádár-kormányt. november 16.

„A CIA jelenlegi álláspontja szerint ön ne buzdítson cselekvésre” – utasítja táviratában a CIA igazgatója egyik helyettesét, Frank Wisnert, aki Bécsből figyelte a magyar forradalom vérbefojtását.
Az oldal tetejére november 12.

A Magyar Közlönyben megjelenik az ET november 4-ére keltezett rendelete a Nagy Imre-kormány felmentéséről. — Közzéteszik az ET 1956. évi 26. sz. határozatát a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány kinevezéséről és az ország címeréről. „Addig is, amíg az Országgyűlés az Alkotmány egyes rendelkezéseinek módosítására vonatkozó törvényt megalkotja, az államigazgatás legfelsőbb szerveként az Elnöki Tanács által választott Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány működik. A [kormány] maga jelöli ki, hogy tagjai közül az államigazgatás egyes ágazatait ki vezeti. A Magyar Népköztársaság címere a »Kossuth-címer«.” — A kormány elnöke Kádár János, helyettese Münnich Ferenc; a kormány tagja: Marosán György; a minisztériumok vezetésével megbízott kormánytagok: fegyveres erők és közbiztonsági ügyek Münnich Ferenc; földművelésügy Dögei Imre; iparügy Apró Antal; kereskedelem Rónai Sándor; külügy Horváth Imre, pénzügy Kossa István; közlekedés- és postaügyi kormánybiztos Csanádi György; a közellátási kormánybizottság vezetője Nyers Rezső. Az építésügyi, az igazságügyi és a munkaügyi tárca vezetőit később jelölik ki.

A Magyar Közlönyben megjelenik az 1956: 21. tvr. a mezőgazdasági termények és termékek kötelező beszolgáltatásának október 25-ei hatállyal való megszüntetéséről, és a beadási hátralék törléséről.

Közzéteszik az 1956: 22. tvr.-t, amely egyes bűncselekmények tekintetében egyszerűsíti a büntető eljárást. „Gyilkosság, szándékos emberölés, gyújtogatás, rablás illetőleg fosztogatás valamint lőfegyver jogtalan használatával elkövetett valamely bűntett vagy ezeknek a cselekményeknek a kísérlete esetében az ügyészség az elkövetőt vádirat mellőzésével a bíróság elé állíthatja, ha az elkövetőt tetten érik, vagy ha a szükséges bizonyítékok nyomban a bíróság elé tárhatók. A […] bíróság az ügy tárgyalására nem tűz határnapot és idézéseket sem bocsát ki. Az ügyészség a tárgyaláson szóval terjeszti elő a vádat. A tanúk és a szakértők előállításáról, valamint egyéb bizonyítékoknak a bíróság elé tárásáról az ügyész gondoskodik.” 1957. január 15.

Megalakul a 2. Honvéd Forradalmi Karhatalmi Ezred; parancsnoka Borbás Máté vezérőrnagy. november 13.

Ülést tart az Írószövetség Elnöksége. A magyar értelmiség nevében az ország népéhez intézett kiáltványban az írók deklarálják: a forradalomban a magyar nép oly egyértelműen nyilvánította ki akaratát, hogy azt csak a nép újabb szabad akaratnyilvánítása tehetné semmissé. Az új kormánnyal való alkudozás megengedhetetlen. A szovjet csapatoknak el kell hagyniuk az országot, a semlegesség éppen úgy fenntartandó, mint a szocializmus vívmányai. Az Elnökség tiltakozik az egyéni és hatósági terror ellen. A kiáltványt az Írószövetségen kívül aláírják az MTA, a zeneművészek, a színművészek, a filmművészek, az építőművészek, a képző- és iparművészek szövetsége, a rádió, az MTI, az Egyetemi Forradalmi Diákbizottság és a Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottsága képviselői.

A BHG-ban gyűlést tartanak a XI. kerületi munkástanácsok; megfogalmazzák követeléseiket, és politikai programot dolgoznak ki. — Az Újpesti Forradalmi Munkástanács felhívást tesz közzé központi munkástanács alakítására; Bp üzemeinek képviselőit másnap 13 órára hívják össze az újpesti városházára. november 13.

Országos gyűlést tart a MEFESZ. Pozsár István vezetésével ideiglenes intézőbizottságot választanak, amely a Dózsa György úti szakszervezeti székházban kap irodát.

Az ENSZ XI. Közgyűlésén New Yorkban a „magyar kérdést” 62 szavazattal 9 ellenében és 8 tartózkodással fölveszik a napirendre. — A Kádár-kormány közli az ENSZ főtitkárával, hogy az ENSZ Mo-gal kapcsolatos határozatai ellentétesek az ENSZ alapokmányával, és beavatkozást jelentenek Mo belügyeibe, ezért a megfigyelők küldése minden jogalapot nélkülöz. A kormány ugyanakkor hajlandó együttműködni az ENSZ-szel és a Nemzetközi Vöröskereszttel a magyar lakosság számára küldendő segélyek ügyében (1957. január 11.), és ígéretet tesz a szovjet csapatok kivonására.

Az oldal tetejére november 13.
Bp-re érkezik Ranko Zec, a jugoszláv külügyminisztérium vezető munkatársa, hogy közvetítsen Nagy Imre és a Kádár-kormány között.
Az MSZMP székházában apparátusi aktívaértekezletet tartanak a pártszervezésről.

Megkezdi tevékenységét az 1. Honvéd Forradalmi Karhatalmi Ezred. — Megalakul a 3. (budai) Honvéd Forradalmi Karhatalmi Ezred; parancsnoka Pesti Endre ezredes.

Gáspár Sándor, a Magyar Szabad Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöke beszédet mond a rádióban, a többpártrendszer, a munkástanácsok és a független szakszervezetek mellett nyilatkozik, és a munka felvételére szólítja fel a dolgozókat.

Az egykori pártellenzék néhány tagjának kezdeményezésére illegálisan megalakul a Magyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalom; vezetője Ádám György közgazdász és Gimes Miklós, résztvevői között van Bohó Róbert, Fekete Sándor, Kende Péter, Litván György, Magos Gábor, Molnár Miklós, Pozsár István.

Letartóztatják az újpesti munkástanács és forradalmi bizottság több tagját, közöttük Kósa Pált és Péterfi Miklóst. — Az újpesti városházát szovjet tankok veszik körül, ezért a központi munkástanács aznapra tervezett megalakítását másnapra halasztják. november 14.

A XX. kerületi nemzeti bizottság követeli ENSZ-megfigyelők Magyarországra küldését, Nagy Imre és Maléter Pál bevonását a kormányba, a semlegességet, a munka felvételét, és tiltakozik a tömeges letartóztatások ellen.

Az ENSZ főtitkára felajánlja, hogy hajlandó Bp-re utazni, ezért kéri a magyar kormányt, hogy vizsgálja felül az ENSZ-megfigyelőkkel kapcsolatos álláspontját. november 15. — A magyar kormány üzenetet intéz az ENSZ főtitkárához, amelyben nagyra értékeli az ENSZ segélyakcióit, és felajánlja, hogy hajlandó tárgyalásokat folytatni a kívánt segítségnyújtás módszereiről és arról, hogyan vehetnének részt a főtitkár képviselői a helyszínen a segítség megszervezésében.

Romániában Bányai Lászlót, a Bolyai Egyetem korábbi rektorát, a közoktatásügyi miniszter helyettesét nevezik ki Nemzetiségi Oktatási Főigazgatóság élére.

Az oldal tetejére november 14.
A jugoszláv nagykövetségen, az MSZMP (alapító) Intéző Bizottsága ülésén megvitatják a külpolitikai alapelveket, téziseket fogalmaznak a Kádár-kormánnyal való tárgyalásra; Nagy Imre és társai szorgalmazzák a lengyel nagykövettel folytatandó megbeszélést.
Kádár János felkérésére és a lengyel kormány felhatalmazásával Adam Willman bp-i lengyel nagykövet felkeresi a jugoszláv nagykövetséget, hogy a kompromisszumos megoldás elősegítése érdekében közvetítsen a Nagy Imre-csoport és a Kádár-kormány között.

Az előző napi sikertelen próbálkozás után az Egyesült Izzóban megalakul a Nagy-budapesti Központi Munkástanács (KMT). A Tanács a kormánnyal való tárgyalás kiindulási alapjául elfogadja Bibó István november 6-ai tervezetét. Varga Domokos az Írószövetség nevében felolvassa Bibó István kibontakozási tervezetét, amelyet Tóbiás Árontól kapott. Felhívást fogadnak el kerületi munkástanácsok választására, kinyilvánítják a szocializmus melletti elkötelezettségüket. Nyolc pontból álló kiáltványt bocsátanak ki, amelyben általános amnesztia kihirdetését, a Nagy Imre-kormány visszaállítását, a szovjet csapatok kivonását, az egypártrendszer megszüntetését követelik. A KMT vezetőivé választják többek között Babay Istvánt a Fővárosi Villamosvasúttól, Bali Sándort és Rácz Sándort a BHG-ból, Dévényi Józsefet a Csepel Vas- és Fémművektől, Kalocsai Györgyöt a Csepeli Növényolajipari Vállalattól, Karsai Sándort a Vegyipari Gép- és Radiátor Gyárból, Sebestyén Miklóst a Magyar Optikai Művekből. november 16. — A KMT küldöttsége este a Parlamentben találkozik Kádár Jánossal és kormánya más vezetőivel; ismertetik az Izzóban elfogadott kiáltványt, és követelik, hogy a felkelésben való részvétel miatt senkit se érjen bántódás. Kádár János kijelenti, hogy Nagy Imrét nem tartja ellenforradalmárnak, és mozgási szabadságát nem kívánják korlátozni; csak tőle függ, hogy részt vesz-e a politikai életben.

A KGB orosz nyelvű, az Írószövetség nevében sokszorosított röpiratok írásáért és terjesztéséért letartóztatja Kaas Ervint, Andorka Rudolfot, Gyurkó Lászlót és Kőműves Lászlót. 1957. január 18.

A szovjetek Csap állomásra irányítanak egy vasúti szerelvényt letartóztatott felkelőkkel; a foglyokat az ungvári börtönbe zárják. Kádár János és Münnich Ferenc telefonon tiltakozik Jurij Andropov szovjet nagykövetnél a magyar fiatalok deportálása ellen.
Dwight Eisenhower amerikai elnök sajtóértekezletén röviden érinti a magyar kérdést is, és kijelenti: az USA nem tesz semmit annak érdekében, hogy „felbátorítsa a fegyvertelen lakosságot, hogy reménytelen harcba kezdjen a túlsúlyban lévő erőkkel, ami csak pusztuláshoz vezetne”.
Az oldal tetejére november 15.
A Ganz Villamossági Gyár munkástanácsának kezdeményezésére számos bp-i üzem munkástanácsának részvételével értekezletet tartanak a Vasas Szakszervezet székházában; a KMT tanácskozásának hírére a küldöttek az Akácfa utcába mennek, ahol Déry Tibor felolvassa a Petőfi Párt november 13-ai javaslatát, amely Nemzeti Főtanács alakítását sürgeti; a KMT elnökévé Rácz Sándort, helyettesévé Kalocsai Györgyöt és Babay Istvánt választják. — Éjjel Rácz Sándor részvételével újabb tárgyalás zajlik a Parlamentben a KMT és a Kádár-kormány között. — A csepeli munkástanács a munka felvételére szólít fel.

A Magyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalom kiadja a „Magyar újjászületés tízparancsolata” c. kiáltványát, megindítja az Október Huszonharmadika c. lapot, amelyet december közepéig titkosan, sokszorosítva jelentetnek meg.

Karhatalmisták és szovjet tisztek letartóztatják Krassó Györgyöt és feleségét, Lipták Tamást és Oltványi Ambrust, akik „Forradalmi Értelmiség”, „Magyar Október” aláírással röplapokat és felhívásokat készítettek és terjesztettek.
A pénzügyminiszter és a helyreállítási kormánybiztos közös utasítást ad ki, amely szerint az újjáépítés minden költségét az állam fedezi.
Titokban Bp-re érkezik Georgij Malenkov szovjet miniszterelnök-helyettes.

A magyar kormány táviratilag közli az ENSZ főtitkárával, hogy képviselői hajlandók vele Rómában találkozni, bármely, számára megfelelő időpontban. november 16.

ENSZ-csapatok érkeznek a Közel-Keletre. December folyamán az angol és francia csapatok elhagyják Egyiptomot.
Az oldal tetejére november 16.
Kádár János az MSZMP IIB ülésén tartott beszámolójában kifejti, „jelenleg két kormány van” Mo-on, amit véleménye szerint jól mutat Kéthly Anna fellépése az ENSZ-ben; a helyzetet tarthatatlannak ítéli, és mielőbbi felszámolását tűzi célul. Határozatot hoznak a Dalibor Soldatić jugoszláv nagykövettel való tárgyalásokról. — Az IIB kizárja a pártból a rákosista vezetőket: Gerő Ernőt, Hegedüs Andrást, Piros Lászlót, Szalai Bélát, Bata Istvánt, Ács Lajost, Hidas Istvánt, Vég Bélát, Andics Erzsébetet, Berei Andort és Kovács Istvánt; nevezettek nem tölthetnek be semmilyen állami vagy pártfunkciót.
Délután, miután Kádár János kijelenti, hogy nem áll szándékában Nagy Imrével és csoportjával szemben megtorlást alkalmazni, előzetes elvi megállapodás születik Kádár és Soldatić között: ha Nagy Imre és társai elhatárolják magukat az „ellenforradalomtól”, 17-én elhagyhatják a követséget; a Kádár-kormány garanciát vállal a csoport tagjainak sértetlenségéért. Soldatić ismerteti a megállapodást Nagy Imrével és társaival.

Leányfalun Georgij Malenkov, Mihail Szuszlov, Ivan Szerov hadseregtábornok és Kádár János részvételével szigorúan titkos találkozót tartanak. A szovjetek ismertetik Kádárral a Nagy Imre-csoport elrablásának és Romániába deportálásának tervét. Kádár, anélkül, hogy az IIB-t vagy a kormányt tájékoztatná, beleegyezését adja a tervhez.

Nagy Imre, Haraszti Sándor, Donáth Ferenc, Losonczy Géza, Szántó Zoltán és Lukács György levet ír Josip Broz Titónak; visszautasítják a pulai beszéd rájuk vonatkozó megállapításait.

Közzéteszik a kormány 2/1956. sz. rendeletét a munkástanácsok működéséről. „A  munkás-tanácsok útján valósul meg a munkásönkormányzat. A munkástanácsok hatásköre kiterjed az üzemi élet minden területére.” A rendelet a munkástanácsok általános választását a munka felvétele utánra irányozza elő. november 24.

Közzéteszik a kormány 3/1956. sz. rendeletét a szabad munkavállalásról. Ezzel hatályát veszti a kötelező munkaközvetítést (ismét) előíró 33/1955. sz. Mt-rendelet.

A KMT a sztrájkjog fenntartásával felhívást ad ki a munka november 17-ei felvételére. november 19. A felhívást az e napon elnökké választott Rácz Sándor felolvassa a rádióban. A Tanács elnökhelyettessé választja Bali Sándort és Kalocsai Györgyöt. — A KMT küldöttsége másodszor tárgyal Kádár Jánossal. — Újságírósztrájk kezdődik a fővárosban.

Az FKgP vezetősége politikai kibontakozási tervezetet készít Kovács Béla számára, aki ezekben a napokban kétszer tárgyal Kádár Jánossal. A hét folyamán a kisgazdapárt vezetői (Kovács Béla, Tildy Zoltán, B. Szabó István, id. Antall József, Csorba János, Kővágó József, Pártay Tivadar) többször tanácskoznak a kibontakozás lehetőségeiről, és megbeszéléseket folytatnak Farkas Ferenccel és Bibó Istvánnal (Petőfi Párt), valamint Fischer József szociáldemokrata politikussal.

A Péterfy Sándor utcai kórházban letartóztatják Angyal Istvánt, a Tűzoltó utcai felkelők vezetőjét és röplapkészítéssel foglalkozó társait. november 19. 1957. május 7.

Megkezdi tevékenységét a 2. Honvéd Forradalmi Karhatalmi Ezred.

Az ET felmenti Nonn György legfőbb ügyészt; utóda Szénási Géza. 1975. november 30.

Bp-en tárgyal a Viliam Siroký miniszterelnök vezette csehszlovák delegáció; Csehszlovákia 90 millió korona értékű áru szállítását ígéri Mo-nak.
Az ENSZ főtitkára elveti azt a javaslatot, hogy a magyar kormány képviselőivel Rómában találkozzék, ugyanakkor háromtagú bizottságot nevez ki a „magyarországi külföldi intervenció” tanulmányozására és kivizsgálására. A bizottság tagjai: Alberto Lleras Camargo (Kolumbia), az Amerikai Államok Szervezetének v. főtitkára, Oscar Gundersen, a Norvég Legfelső Bíróság bírája, valamint Arthur Lall, India állandó ENSZ-képviselője.
A Kádár-kormány, a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága és a Magyar Vöröskereszt egyezményt köt, amely szerint minden Mo-ra irányuló segélyszállítmány a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának közreműködésével érkezik; egyúttal felelősséget vállalnak a szállítmányok megkülönböztetés nélküli szétosztásáért.
A temesvári katonai bíróság 1–8 évi börtönre ítéli az október végi romániai diákmegmozdulások vezetőit.
Gheorghe Gheorghiu-Dej román pártvezető a bukaresti jugoszláv követnek kijelenti, hogy a Nagy Imre-ügy megoldása a romániai menedékjog lenne.
Az oldal tetejére november 17.

Kádár János ismét magához kéreti Dalibor Soldatić jugoszláv nagykövetet. A leányfalui meg-beszélés értelmében Kádár visszavonja az előző nap kötött megállapodást, és követeli, hogy Nagy Imrét és társait adják át kormányának. Soldatić válaszul az ügy nyilvánosságra hozásával fenyegetőzik.

A Bp-en tartózkodó szovjet pártvezetők táviratban jelentik az SZKP KB-nak, hogy Kádár János a jugoszláv nagykövettel folytatott tárgyalása során az előzetes megállapodásoknak megfelelően járt el. Javasolják a Nagy Imre-csoport letartóztatását és Romániába szállítását, valamint egy nyilatkozat kikényszerítését, amelyben Nagy Imréék beismerik az általuk elkövetett hibákat, és kijelentik, hogy tartózkodnak a Kádár-kormánnyal szembeni ellenséges tevékenységtől.

Az újságírósztrájk ellenére megjelenik az Nsz. A pártlap „A Kádár-kormány azt képviseli, ami Magyarországon a legbecsületesebb” címmel közli Tito hat nappal korábbi pulai beszédét.

A Magyar Forradalmi Ifjúmunkás Szövetség csatlakozik a KMT előző napi felhívásához. A Nyomda- és Papíripari Dolgozók Szabad Szakszervezetének Ideiglenes Forradalmi Munkástanácsa hasonlóan nyilatkozik, és bejelenti: az Nsz aznapi számát „szakszervezetünktől távol álló egyének készítették”.

A kormány Halas Lajost és Frey Andort megbízza a munkásőrség megalakításával kapcsolatos szervezési munkálatok megkezdésével. 1957. január 25.

A szorospataki (Nógrád m.) bányászok küldöttsége gazdasági kérdésekről és a karhatalom problémájáról tárgyal a kormánnyal.

Sándor András, Kuczka Péter és Márkus István tervezetet dolgoz ki a Nemzeti Segély létrehozására; kezdeményezésüket az Írószövetség, a TTIT és a HNF is támogatja. november 21. — Márkus István „Állásfoglalás” címmel javaslattervezetet állít össze, amely alapvonalaiban Bibó István tervezetének gondolatmenetét követi, de radikálisabb annál; a pártok helyett a munkástanácsok és a forradalmi bizottságok szerepét hangsúlyozza. — Szirmai Ottó megkezdi a Magyar Ifjúság Pártja programtervezetének kidolgozását.

Az oldal tetejére november 18.

Edvard Kardelj miniszterelnök-helyettes a Kádár-kormányhoz intézett levelében kifejti, a jugoszláv vezetés ragaszkodik a Nagy Imre személyes sorsáról adott garanciához, de nem ellenzi, hogy a csoport tagjai Romániába távozzanak. november 21.

Lukács György, Szántó Zoltán és Vas Zoltán lemond a menedékjogról. Miután diplomáciai kísérettel elhagyják a nagykövetség épületét, szovjet katonák feltartóztatják, és a mátyásföldi szovjet parancsnokságra viszik őket; az akcióról a jugoszlávok nem tájékoztatják Nagy Imrééket. — Erdős Péter és Nádor Ferenc elhagyja a jugoszláv követségi tanácsos lakását.

A KMT küldöttsége első alkalommal tárgyal Kuzma Grebennyik tábornokkal. A szovjet városparancsnok ígéretet tesz a járőrözés csökkentésére, a magyar hatóságok tudta nélküli letartóztatások megszüntetésére és az elfogottak szabadon engedésére.

Hivatalos közleményt adnak ki „a lakosságot nyugtalanító álhírekről”. A kormány cáfolja, hogy az országban tömeges letartóztatások folynak, s hogy fiatalokat a Szu-ba deportálnak.

Az Nsz „Tettek és követelések” c. szerkesztőségi cikke szerint a népmozgalom követelései kivétel nélkül megvalósulnak, a rend helyreállítása után kivonják a szovjet csapatokat, az MSZMP pedig nem kívánja fenntartani az egypártrendszert.

Kuba határozati javaslatot terjeszt az ENSZ Közgyűlés XI. ülésszaka elé, amely felszólítja a magyar és a szovjet kormányt, hogy szüntessék be magyar állampolgároknak a Szu-ba történő deportálását. november 20.

A Béke Világtanács Irodájának ülésén Helsinkiben Mo-ot Péter János lemondott ref. püspök, Haász János egyetemi tanár és Bugár Jánosné, az OBt titkára képviseli. A kommunista irányítású szervezetben vita alakul ki a magyar kérdésről; határozat nem születik, de többen követelik a szovjet csapatok kivonását és Mo szuverenitásának tiszteletben tartását.

Lengyelország és a Szu államközi szerződést ír alá, amely rögzíti a szovjet csapatok lengyelországi állomásoztatásának feltételeit.

Az oldal tetejére november 19.

A jugoszláv nagykövetségen Nagy Imre és társai kifejtik az aznap Bp-re érkezett Dobrivoje Vidić külügyminiszter-helyettesnek, hogy nem kívánnak nyilatkozatokat tenni, sem az országból távozni. — Vidić átadja Kádár Jánosnak Edvard Kardelj előző nap kelt levelét, amelyben a jugoszláv vezető sürgeti a megegyezést a Nagy Imre-ügyben. november 21.

Az üzemek jelentős részében megindul a munka, de helyenként még folytatódik a sztrájk. — A KMT felhívással fordul az ország minden munkástanácsához, küldjék el képviselőiket a bp-i Sportcsarnokba, az Országos Munkástanács megalakítására. november 21.

Az MSZMP székházában aktívaülést tartanak a fegyveres erők törzseinek és egységeinek képviselői. A jelenlévők egy része, köztük Virág Ede ezredes, aki két héttel korábban aktívan részt vett a szovjetek oldalán a hadműveletekben, helyteleníti a Tiszti Nyilatkozat bevezetését, mivel az megosztja a tisztikart, és megnehezíti a karhatalom szervezését.

A forradalomhoz hű szervezetek (a KMT, a Magyar Parasztszövetség, a MÚOSZ, a Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottsága, az Egyetemi Forradalmi Diákbizottság, a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége, a Magyar Zeneművészek Szövetsége és az Írószövetség) levélben kérik Dzsaváharlál Nehru indiai miniszterelnököt, járjon közbe Mo érdekében a szovjeteknél. Az akciót a Parasztszövetség képviseletében Göncz Árpád szervezi, aki a levelet eljuttatja az indiai követségre.

Letartóztatják Szabó Jánost, a Széna téri felkelők parancsnokát. 1957. január 19. — A Péterfy Sándor utcai kórházban letartóztatják Tóth Ilona szigorló orvost, a kórház Cházár András utcai részlegének vezetőjét. december 5. december 6. 1957. február 18.

Ivan Szerov, a KGB elnöke Moszkvába küldött jelentésében azt írja, hogy a szovjet csapatok Mo-on 4700 személyt vettek őrizetbe, közülük 1400 főt letartóztattak, 860 főt Ungvárra és Sztrijbe szállítottak. Közli, hogy Bp-en 2600 méternyi filmet foglaltak le a forradalom eseményeiről; az anyagot „további feldolgozás céljából” Moszkvába szállították.

A Tiszántúli Ref. Egyházkerület közgyűlése nem fogadja el Péter János püspök lemondását, hanem visszahívó határozatot hoz vele szemben.

Alekszandr Romanov vezetésével szovjet írószövetségi delegáció látogat Mo-ra. december 2. A magyar írók szenvedélyes vitában próbálják meggyőzni a szovjeteket arról, hogy nem ellenforradalom volt Mo-on.

Az oldal tetejére november 20.
Kihirdetik az 1956: 24. tvr.-t a miniszterhelyettesek kinevezéséről. „A miniszter első helyettesét, valamint a miniszterhelyetteseket a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány nevezi ki. Jelen törvényerejű rendelet rendelkezéseit 1956. évi november hó 12. napjától kell alkalmazni.”

Uszta Gyula bejelenti, hogy leszerelik azokat a tiszteket, akik nem írják alá a Tiszti Nyilatkozatot; a nyilatkozatot később 17 500 tiszt írja alá.

Az Nsz közli az Írószövetség nyilatkozatát, amely szerint a november 12-ei kiáltványuk óta minden nevükben kiadott felhívás hamisítvány; visszautasítják Marosán György „régi hangra emlékeztető” kijelentéseit. — A magyar írók küldöttsége találkozik a szovjet katonai parancsnokság képviselőivel; jelen vannak a magyar rendőrség vezetői is. A szovjet és magyar katonai vezetők, biztosítékként Dmitrij Sepilov szovjet külügyminiszter szavaira hivatkozva, „ígéretet tettek, hogy a magyar lakosság köréből történt letartóztatások ügyében a legmesszebbmenő törvényességet fogják érvényre juttatni. Senkit az ország területéről el nem visznek, senkit a felkelésben való részvételért nem üldöznek.”

Nagy József hentessegéd, Szabó Lajos és Karászy János repülőtiszt vezetésével megkezdi tevékenységét az illegális Bástya-csoport. november 27.

Otto Grotewohl miniszterelnök vezetésével keletnémet kormánydelegáció tárgyal Bp-en, és 22 millió márka értékű árusegély szállítására tesz ígéretet.

Kihirdetik az 1956: 23. tvr.-t, amely az MNB felügyeletét a pénzügyminiszterre ruházza. — A kormány Szántó Dénest nevezi ki az MNB elnökévé. 1960. június 30.

A magyar kormány táviratilag értesíti az ENSZ főtitkárát, hogy Mo-ról egyetlen letartóztatott személyt sem deportáltak a Szu-ba. — Argentína, Belgium, Dánia és az USA határozattervezetet nyújt be a Közgyűlés XI. ülésszakán a magyar menekülteknek nyújtandó további segítséggel kapcsolatban. november 21.

E naptól kezdődően egy hét alatt több mint 46 ezer magyar menekült érkezik Ausztriába.
Az oldal tetejére november 21.

Kádár János levelet ír Edvard Kardelj jugoszláv miniszterelnök-helyettesnek, amelyben írásos garanciát ad Jugoszláviának, hogy Nagy Imrét és társait nem fogják felelősségre vonni: „Az ügy lezárása érdekében a magyar kormány […] ezúton írásban is megismétli a szóban több ízben tett kijelentését, hogy Nagy Imrével és csoportja tagjaival szemben múltbéli cselekedeteikért nem kíván megtorlást alkalmazni. Tudomásul vesszük, hogy ily módon a csoport számára nyújtott menedék megszűnik, ők maguk a Jugoszláv Nagykövetséget elhagyják, és szabadon távoznak saját lakásukra.” — Münnich Ferenc hasonló tartalmú levelet küld a jugoszláv miniszterelnök-helyettesnek: „…Nagy Imrét és csoportját, miután lemondtak a Jugoszláv Nagykövetségen élvezett menedékjogukról, a múltban elkövetett cselekedeteikért nem fogják felelősségre vonni, ugyanakkor biztonságukról is gondoskodunk.” — Este Kádár János és Dobrivoje Vidić megállapodik abban, hogy a követség elhagyásának megszervezését Münnich és Soldatić végzi. Vidić másnap reggel a követség épületében személyesen tájékoztatja Nagy Imrét és társait a megegyezésről. november 22.

Sikertelen kísérlet történik az Országos Munkástanács megalakítására; a helyszínnek kijelölt Nemzeti Sportcsarnokot szovjet páncélosok veszik körül, ezért a gyűlést az Akácfa utcában tartják meg; az incidens miatt a KMT 48 órás tiltakozó sztrájkot hirdet, amelyhez a csepeli munkástanács nem csatlakozik. Délután a KMT küldöttsége a kormánnyal tárgyal a munkástanácsokról szóló rendeletről. november 25. — A Parlamentben a dorogi és a tatabányai tröszt munkástanácsának küldöttsége, valamint a borsodi és pécsi bányászok küldöttségei Apró Antallal tárgyalnak politikai és gazdasági követetéseikről.

Dudás Józsefet a Parlament előcsarnokában szovjet tisztek letartóztatják, és a Fő utcai katonai börtönbe viszik. 1957. január 19.

Megalakul a Magyar Értelmiség Forradalmi Tanácsa (MÉFT), és alapító nyilatkozatot tesz közzé. A Tanács elnöke Kodály Zoltán, főtitkára Markos György, az elnökség tagja Bessenyei Ferenc, Déry Tibor, Fekete Ferenc, Gillemot László, Jánossy Lajos, Keresztury Dezső, Major Máté, Nagy Tamás, Nizsalovszky Endre, Pais Dezső. — „Az Írószövetség nyilatkozata a közbiztonságról, a termelőmunka felvételéről, az igazmondásról” c. felhívásában a szervezet bejelenti, hogy a „magyar nép forradalmi követeléseit maradéktalanul magáévá teszi, és azokért teljes erejével harcol”. november 23. — A Kertészeti és Szőlészeti Főiskola Forradalmi Bizottsága határozatban erősíti meg október 31-ei döntését 16 sztálinista oktató kitiltásáról.

Az MFMPK létrehozza a Gazdasági Bizottságot. Tagjai: Apró Antal ipari, Kossa István pénzügy- és Rónai Sándor kereskedelmi miniszter. december 7.

Szénási Géza legfőbb ügyész bejelenti, hogy már megkezdődött a szovjet fegyveres erők által őrizetbe vett személyek átadása a magyar hatóságoknak. Kuzma Grebennyik vezérőrnagy városparancsnok nyugati újságírók előtt a deportálásokat egyes tisztek túlkapásának minősíti.

Az Nsz átveszi a zágrábi Vjesnik előző napi, „Sztálintalanítás” c. vitacikkét. — A Magyar Honvéd egyik cikkében lapengedélyt követel az Igazság számára.

Az MSZMP IIB ellenséges próbálkozásként elutasítja Márkus Istvánék tervezetét.

Az ENSZ főtitkára megismétli november 13-ai javaslatát, amely szerint hajlandó ENSZ-megfigyelőként Bp-re utazni. december 3. — Az ENSZ Közgyűlés XI. ülésszaka elfogadja a mo-i deportálásokra vonatkozó módosított kubai határozati javaslatot. A Közgyűlés elfogadja India, Indonézia és Ceylon határozati javaslatát is, amely sürgeti az ENSZ-megfigyelők mo-i beengedésének keresztülvitelét.

Sajtóközlés szerint Jugoszlávia 150 millió dínár értékű segélyt nyújt Mo-nak.
Az oldal tetejére november 22.

Reggel román párt- és állami küldöttség érkezik Bp-re Gheorghe Gheorghiu-Dej, az RMP KB első titkára vezetésével; Dej az első külföldi kommunista pártvezető, aki november 4-e után Mo-ra látogat A kiadott közös nyilatkozat szerint az „ellenforradalom” győzelme Európa békéjét veszélyeztető tűzfészekké változtatta volna Mo-ot. — Megállapodnak Nagy Imre és társai Romániába szállításáról. Aurel Mălnăşeanu román külügyminiszter-helyettes Sebes István magyar külügyminiszter-helyettesnek írott levelében kötelezettséget vállal a Nagy Imre-csoport befogadására; a csoport tagjainak harmadik országba való utazását vagy hazatérésüket a Kádár-kormány beleegyezésétől teszi függővé. — Nyilvánosságra hozzák, hogy Románia az addig nyújtott segítségen kívül 60 millió rubeles támogatást nyújt Mo-nak.

Nagy Imre és társai megbeszélést folytatnak Dobrivoje Vidić jugoszláv külügyminiszter-helyettessel, aki kifejti: „Meg vagyunk győződve arról, hogy Önök teljes biztonsággal bekapcsolódhatnak a normális életbe”. Vidić ezt Kádár János személyes felelősségvállalásával indokolja, és írást kér arról, hogy a csoport tagjai önként hagyják el a követséget; ugyanakkor megnyugtatja a csoportot, hogy a szovjetek tudnak a megállapodásról. Nagy Imre köszönetet mond a jugoszláv kormánynak és a követség alkalmazottainak segítségükért. Vidićnek megadják a kért nyilatkozatot. — 18.30-kor Nagy Imre és társai beszállnak az értük küldött szovjet katonai autóbuszba. A szovjet hatóságok az autóbuszt az Ajtósi Dürer soron lévő szovjet parancsnokságra irányítják, majd, a kísérő jugoszláv diplomatákat erőszakkal eltávolítva, a Nagy Imre-csoportot Mátyásföldre, a KGB-parancsnokságra hurcolják.

Késő este Walter Roman román KB-titkár közli Nagy Imrével Kádár János és Gheorghe Gheorghiu-Dej üzenetét: javasolják, hogy Nagy Imre néhány hónapra kapcsolódjék ki a közéletből, és önként hagyja el az országot. Nagy Imre megtagadja az önkéntes távozást és bármiféle nyilatkozat megtételét; éjszaka erről (átcsempészett) levélben értesíti Donáth Ferencet. „…én Magyarországot önként el nem hagyom, legfeljebb elhurcolhatnak, és semmiféle nyilatkozatot nem vagyok hajlandó adni. …politikai magatartásomról csak mint szabad és független ember fogok nyilatkozni.”* — Münnich Ferenc a csoport tagjainak egyenként felajánlja a politikai átállás lehetőségét; ezt valamennyien visszautasítják. november 23.

Dzsaváharlál Nehru indiai miniszterelnök üzenetet küld Kádár Jánosnak, és javasolja, hogy a deportálásokkal kapcsolatos kérdések tisztázása érdekében Mo fogadja az ENSZ főtitkárát és az ENSZ-megfigyelők csoportját. Nehru közli: utasította Kumara Padmanabha Sivasankara (K. P. S.) Menon moszkvai nagykövetet, hogy utazzon Bp-re, de annak betegsége miatt Dzsagan Nat Kosla prágai követ látogat a magyar fővárosba. november 25.

Az Nsz közli Josip Broz Tito pulai beszédének Pravda-beli szovjet interpretációját, amely, az általános helyeslés mellett, rosszallja a jugoszláv út pozitívumainak túlhangsúlyozását, mint más pártok belügyeibe való beavatkozást. Közzéteszik a szovjet állásfoglalásra adott jugoszláv választ is.

A KMT ülésén részt vesz Sándor József, Kádár János titkárságvezetője és Vlaszov alezredes, a szovjet városparancsnokság képviselője. Éjszaka a KMT küldöttsége Kádárral tárgyal.

Hatvanhét ország sportolói részvételével Melbourne-ben megkezdődnek a XVI. Nyári Olimpiai Játékok. december 8.

Az oldal tetejére november 23.

Délután négy óra tájban Nagy Imrét és társait a Ferihegyi [tököli?] repülőtérre viszik, ahonnan Bukarestbe, onnan pedig a román fővárostól kb. negyven kilométerre lévő Snagovba szállítják a csoport tagjait. Nagy Imrét és feleségét, a Losonczy és a Donáth családot egy-egy különálló villában, egymástól szigorúan elkülönítve helyezik el.

Dalibor Soldatić jugoszláv nagykövet jegyzékben tiltakozik Kádár Jánosnál a Nagy Imre-csoport elrablása miatt, és közli, hogy a jugoszláv kormány nyilvánosságra fogja hozni a történteket. — Georgij Malenkov, Mihail Szuszlov és Gennagyij Arisztov Bp-ről táviratban jelenti az eseményeket az SZKP KB Elnökségének.

Az Nsz az újságírósztrájk miatt nem hajlandó közölni a Kádár-kormány sajtóközleményét a Nagy Imre-csoport deportálásáról.

A Népakarat tudósítást közöl „Nagy Imre és társai elhagyták a jugoszláv nagykövetséget” címmel (november 24.), és az újvidéki rádió híradása nyomán beszámol a magyar és jugoszláv kormány közti titkos megállapodásról.

Reggel Balázs József ismerteti a rádióban a KMT és a kormány közti megbeszélés eredményeit: a Kádár-kormány a KMT-t elismeri tárgyalófélként, az Mt elé terjesztik a munkástanácsokról szóló rendelettel szembeni kifogásokat. A KMT ülésén értékelik a kormánnyal folytatott tárgyalásokat; felhívást fogadnak el, amelyben a munka felvételére szólítják az ország dolgozóit.

A Magyar Honvéd „Egy hónappal ezelőtt” c. vezércikke szerint „…most, egy hónappal a dicsőséges forradalom, a drága, feledhetetlen emlékű magyar október után, a gyászos november napjait éljük”. november 24.

Az MÉFT kezdeményezésére, a KMT felhívására 14 és 15 óra között az egy hónappal korábban kezdődött forradalom emlékére a fővárosban leáll a közlekedés és a gyalogos forgalom, az utcák kiürülnek; Bp-re néma csend borul, csak a karhatalmisták járőröznek.
A Csepel Vas- és Fémművek munkástanácsa felhívást ad ki, amelyben súlyos hibának minősíti a 48 órás sztrájk kihirdetését.
Bp-en tárgyal a kommunista vezetésű Szakszervezeti Világszövetség delegációja Louis Saillant főtitkár vezetésével. A Magyar Szabad Szakszervezetek Országos Tanácsa a megbeszélésekről megjelent közös közleményében elfogadja a Világszövetség november 3-ai értékelését a mo-i eseményekről.

Az Nsz és a Népakarat közli az Írószövetség két nappal korábban kelt nyilatkozatát a közbiztonságról, a termelőmunka felvételéről, az igazmondásról.

Az oldal tetejére november 24.

Hivatalos magyar közlemény jelenik meg: „Nagy Imre és társai már több mint két hete a magyar kormány engedélyét kérték, hogy a Magyar Népköztársaság területéről egy másik szocialista ország területére távozhassanak. A Román Népköztársaság kormányának beleegyezése alapján Nagy Imre és társai november 23-án a Román Népköztársaság területére távoztak.” november 26.

Az Nsz szerkesztősége sztrájkol, és a lap nem jelenik meg, mert a pártvezetés nem engedélyezi, hogy közöljék az „Amivel nem lehet egyetérteni” c., a Tito-beszédre reagáló és a Pravda-cikkel vitatkozó állásfoglalásukat. Délután az MSZMP IIB leváltja Fehér Lajost főszerkesztői tisztéből; utóda Friss István.

Kihirdetik az 1956: 25. tvr.-t a munkástanácsokról. 1957. november 17. „A szocialista demokrácia gyakorlati megvalósulása csak úgy biztosítható, ha az egész nép tulajdonát képező gyárak, bányák, üzemek (a továbbiakban ipari vállalatok) vezetését az ipar vállalat dolgozói által választott munkástanács végzi. […] Munkástanácsot kell választani minden ipari üzemben, ipari vállalatnál, bányában, állami mezőgazdasági üzemben, beleértve az egyes állami intézmények (MÁV, Posta stb.) ipari termelő üzemeit is. A termelő tevékenységet nem végző hivatalok, intézmények, szervezetek, továbbá a vasúti és postaforgalom, a közhasználatú autóközlekedés, villamos- és légi közlekedés, valamint a hajózás dolgozói munkástanácsot nem választanak. A jelen rendelkezések nem vonatkoznak a kisipari, háziipari, földműves- és egyéb szövetkezetekre, amelyeknek ügyeit választott szervek (közgyűlés, vezetőség stb.) intézik. […] A munkástanács dönt a vállalat legfontosabb kérdéseiben, irányítja a vállalat egész tevékenységét. […] Igazgató kinevezéséhez vagy felmentéséhez a munkástanács előzetes hozzájárulása szükséges.”

A kormány 4/1956. sz. rendelete szerint minden nagy létszámú (kétezernél több munkást foglalkoztató) vagy a népgazdasági szempontból kulcsfontosságú üzembe kormánymegbízottat kell kinevezni. 1957. január 20.

Az MSZMP IIB megszünteti a Magyar Honvéd c. lapot.

A Kádár-kormány kérésére Lengyelország 100 millió zloty árusegélyt nyújt Mo-nak.
Az oldal tetejére november 25.

A KMT vezetői (Bali Sándor, Sz. Nagy Sándor, Kalocsai György) és a kormány tagjai (Kádár János, Apró Antal, Marosán György) a Parlamentben megbeszélést tartanak, amely éles szóváltás után félbeszakad. november 27.

A Külügyminisztérium közleményben tiltakozik az USA bp-i követségén lévő két rádióadóvevő működtetése ellen.

A Kádár-kormány beleegyezését követően Bp-re érkezik Dzsagan Nat Kosla, India prágai nagykövete. december 2.

Albániában kivégeznek három jugoszlávbarát kommunista vezetőt.*
Az oldal tetejére november 26.

Emil Bodnăraş, az RMP KB titkára és Walter Roman felkeresi a Snagovban fogva tartott Nagy Imrét, akit arra próbálnak rávenni, tegyen nyilatkozatot, amelyben elítéli múltbeli tevékenységét, és elismeri a Kádár-kormányt. Nagy a nyilatkozattételt ismét megtagadja, és tiltakozik a csoport elhurcolása ellen. december 10.

A KMT ülésén részt vesz Apró Antal, Kádár János és Münnich Ferenc is; Münnich engedékenynek mutatkozik a karhatalom, a deportálások és a tiszti nyilatkozat ügyében. Az elfogadott határozat követeli, hogy a Kádár-kormány nyilatkozzék Nagy Imre és társai sorsáról, adjon lapengedélyt a KMT újságja számára, és engedélyezze a rádió munkástanácsának megalakulását.

Kádár János rádióbeszédet mond „időszerű politikai kérdésekről”. Mint mondja, „a kormány a november 4-i felhívásban tett ünnepélyes ígéretét, mely szerint egyetlen dolgozónak sem esik bántódása amiatt, mert az október 23-án kezdődött tömegmegmozdulásokban részt vett, betartjuk és betartatjuk”. Kádár hosszan foglalkozik a Nagy Imre-kérdéssel is: „Mi ígéretet tettünk, hogy velük szemben, az általuk is utólag elismert múltbéli súlyos cselekményekért büntetőeljárást nem indítunk. Ezt be is tartjuk, távozásukat sem tekintjük örök időkre szólónak.” Ezt követően a Romániába hurcoltakról semmiféle tájékoztatás nem jelenik meg. 1958. június 17.

Dzsagan Nat Kosla indiai különmegbízott M. A. Rahman bp-i ügyvivő kíséretében Kádár Jánossal tárgyal az ENSZ-megfigyelők beutazásáról.
Az e napon kezdődő szovjet–román csúcstalálkozón felmerül a szovjet csapatok Romániából való kivonásának lehetősége.*
Az oldal tetejére november 27.

A KMT felhívásban tájékoztatja az ország üzemi, kerületi és megyei munkástanácsoait álláspontjáról. „Minket a munkásosztály bízott meg … és minden erőnkkel a munkáshatalom erősítésén kell dolgoznunk. …igazi, forradalmi éberséggel egységesen harcolunk tovább szent célunkért, a független, demokratikus, nemzeti sajátosságainknak megfelelően épülő szocialista Magyarországért”. A közlemény tiltakozik Kádár János előző esti rádióbeszéde ellen. november 28. — Este a KMT Rácz Sándor vezette küldöttsége Kádár Jánossal tárgyal a Parlamentben.

Az MSZMP megyei és bp-i titkárainak aktívaértekezletén Orbán László Kádár János jelenlétében kifejti, hogy a jugoszlávokkal kötött megegyezés megszegése világméretű felháborodást keltett, és az országszerte gyűlölt MSZMP helyzetét csak még nehezebbé tette.

Megjelenik a kormány elnökhelyettese és a legfőbb ügyész 5004/1956. sz. együttes rendelete a volt államvédelmi szervek beosztottainak elbocsátásáról és tevékenységük felülvizsgálatáról. A megszüntetett államvédelmi szervek beosztottait, tekintet nélkül arra, hogy milyen területen teljesítettek szolgálatot, a BM állományából 1956. december 1-jéig el kell bocsátani, le kell szerelni és felülvizsgálat alá kell vonni. Ez utóbbi célja annak megállapítása, hogy az illető részese volt-e a megszüntetett áv. szervek által elkövetett törvénytelenségeknek. december 6. 1957. január 8.

A Kádár-kormány felhívásban fordul a parasztsághoz: a gazdálkodási mód megválasztása szabad elhatározás tárgya, a szövetkezetek és magángazdaságok azonos támogatást kapnak; amennyiben a parasztság szövetkezetet szervez, maga választhatja meg annak formáját.
Az Írószövetség levelet juttat el a diplomáciai képviseletekhez, amelyben tiltakozik Lukács György elhurcolása miatt, s kéri a nemzetközi közvélemény szolidaritását.

A volt felkelőkből álló Bagoly-csoport megkezdi tevékenységét; csatlakozik hozzájuk Gerlei József és Péch Géza. 1957. február 10. A csoport együttműködik a Péterfy Sándor utcaiakkal, és felveszi a kapcsolatot a Bástya-csoporttal. Balogh László Ausztriába utazik, ahol találkozik volt parancsnoktársával, Pásztor Gyulával.

Az SZKP KB Elnöksége utasítja a Külügyminisztériumot, hogy a KGB és a hadsereg közreműködésével gyűjtsön adatokat Nagy Imre kompromittálására. — A Pravda tudósítást közöl a magyar értelmiség „ellenforradalmi fertőzöttségéről”.

Az oldal tetejére november 28.

A KMT és a kerületi munkástanácsok küldötteinek együttes ülésén Rácz Sándor beszámol a kormánnyal és a Gáspár Sándorral folytatott tárgyalásairól. A Tanács megvitatja és elfogadja a másnapi tárgyalások napirendi pontjait: az intézmények és közüzemek munkástanácsainak létrehozása, Nagy Imre sorsa, a munkásújság kérdése. november 29.

Ülést tart a Magyar Értelmiség Forradalmi Tanácsa; határozatában síkraszáll a forradalom célkitűzései mellett.

A Petőfi Párt Irányító Testülete „Feljegyzés az október 23-án kirobbant magyar forradalomról és következményeiről” címmel kibontakozási tervezetet készít, amelyet az Írószövetség részéről Veres Péter elnök és Erdei Sándor főtitkár is aláír. A tervezet első fele nyílt kiállás a forradalom követelései: a munkástanácsok, a sztrájkjog, a termelőszövetkezetből való kilépés joga, a beszolgáltatási kötelezettség eltörlése, az egypártrendszer megszüntetése, és a demokratikus pártok koalíciójára épülő „magyar szocializmus” mellett. Szerzői Nagy Imre és Kádár János október végi közös vonalát vélik folytatandónak. A dokumentum második felében a forradalmi kormányzótanács felállítása mellett érvelnek.

Münnich Ferenc nyilatkozata az egykori ÁVH-sok tevékenységének felülvizsgálatát helyezi kilátásba; az általános felülvizsgálatra soha nem kerül sor.
Megjelenik az MSZMP irányította Forradalmi Ifjúmunkás Szövetség Ideiglenes Országos Bizottságának felhívása az „Újra szép lesz Budapest” mozgalom megindításáról.
Meghal Gundel Károly vendéglős, gasztronómiai író.
Az oldal tetejére november 29.
Csepelen megalakul a Vas- és Fémművek Központi Munkástanácsa; elnök Nagy Elek, elnökhelyettes Bácsi József és Kléger István, titkár Kulcsár László.

22 egyetem és főiskola képviselői megalakítják az Összegyetemi Forradalmi Bizottságot, amely a MEFESZ-szel közösen megfogalmazott határozatában leszögezi, hogy „az egyetemi ifjúság ma is az október 23-án nyilvánosságra hozott programja alapján áll”.

Szirmai Ottó értekezletet szervez egy Népköztársaság úti magánlakáson. Jelen van Barna Éva, Cselik Ferenc, Csontos Erzsébet, Petrák Lajos, Pozsár István, Pruha József, Rácz József, Széll Sándor; Csontos a fegyveres harc folytatása mellett száll síkra.

Az ENSZ főtitkára és menekültügyi főbiztosa újra a tagállamokhoz és a világszervezet szakosított intézményeihez folyamodik a magyar menekülteknek nyújtandó támogatással kapcsolatban.

A sajtó közli, hogy az NSZK kormánya 10 millió márka értékű élelmiszer- és gyógyszersegélyt juttat Mo-nak.
Az oldal tetejére november 30.
A Bp-en tartózkodó szovjet vezetők (Szuszlov, Malenkov, Arisztov és Szerov) megállapodnak Kádár Jánossal és Münnich Ferenccel, hogy a felkelők bírósági úton való felelősségre vonását a lehető legsürgősebben meg kell kezdeni. Szerov, Kádár és Münnich kijelöli azt a 6-8 vezetőt, köztük Dudás Józsefet és a Széna téri Szabó Jánost, akiknek statáriális kivégzését szükségesnek tartják.
Kádár János és Apró Antal Tatabányán a Szénbányászati Ttröszt munkástanácsának képviselőivel tárgyal. Kádár a munka felvételét szabja a további tárgyalások feltételéül, és a karhatalom megszüntetését elutasítja. A munkástanács fenntartja korábbi követeléseit.

A KMT felhívást ad ki, hogy amíg a tanács sajtóengedélyt nem kap, addig senki ne vásárolja az MSZMP lapjait.

Nyers Rezső közellátási kormánybiztos megszünteti a szesztilalmat. december 11.

Befejeződik a Magyar Forradalmi Honvéd Karhatalom szervezése; állományába ekkor Bp-en 5500, vidéken 5000 fő tartozik.
Bécsben Várfalvi Lajos, Oltványi László és Buri István megalakítja a Magyar Forradalmi Tanácsot, amelyhez főként dél-bp-i felkelők, majd Pongrátz Gergely, Renner Péter és Lehoczky Attila is csatlakozik.